Újabb hét kezdődött el. 2 kerek hét van vissza...el se hiszem. *.* Kikaptuk a nyelvtan vizsgát és hát...5-ös lett :) El se hittem. Főleg amikor mondták hogy csak 3 vizsga lett 5-ös. És ami még jobb..évvégén dicséretes 5-ös leszek. (: Azóta se fogtam fel.

Záporként elered, mert elszakít,
Kettétép, eltaszít,
Már nem segít,
Tovatűnt szép emlék,
Mert elfakul az ami ragyog,
Csak emlék...
És csepereg, záporként elered,
Mert elszakít, kettétép, eltaszít.
Már nem segít,
Tovatűnt szép emlék,
Mert elfakul az, ami ragyog,
Csak elmúlt.

Mostanában azt hiszem ha mondhatom így akkor 1-2 dolog kezd rendeződni. Arra gondolok, hogy akivel már kb. 2éve nem beszéltem a napokban beszéltünk. És tökjó volt újra...igaz nem beszéltünk sokat..meg nem is láttam 2éve, de remélem ez a nyáron megváltozik. Mondjuk leginkább ez az ami javult. Vagyis lehet hogy több minden csak én nem veszem észre. De...lassan jön a nyár és szerintem a nyár remek alkalom változtatni dolgokon vagy tervezni. Vagy csak épp valamilyen szinten bebizonyítani hogy nem vagyunk már gyerekek. Főleg ha valaki elmegy dolgozni.

Meg aztán vannak dolgok amik elmúltak. Akkor bántam. De most már nem. Jobb ez így nekem. Hogy neki is jobb-e fogalmam sincs de túlságosan megváltoztatott volna azt hiszem. De nem is érdekel. Nem foglalkozok vele. Legalább engem nem használ ki és nem visz el rossz irányba. És én erre büszke leszek. Mert nekem nem kell az hogy tudom kihasználnak, de csak azért mert én szeretem hagyom is neki.

	Forró betonon hasalok, távoli hang csak a gyász, lassan lüktet egy ér, fellobog halkan a láz. Sima tenyér a hátamhoz ér. Ó csak játszik a szél. Tudom, már messze vagy rég.. Bennem minden halk szavad él. Halott virágok illatát nyögik a fák és megrázkódik a táj, valami véget ért, valami fáj.

Ma néztem egy elég tanulságos filmet...vagy nem is tudom mit mondjak róla igazából. Inkább leírom és majd eldöntitek mit is mondanátok, de engem eléggé elgondolkodtatott.

Natalie egy jó tanuló, egyetemre készül és ösztön-díjra pályázik. Keith azonban nem jelentkezett sehova és nincsenek tervei. Egy órán közös csoportba kerülnek. Előtte nem is beszéltek. Keith azonban már korábban felfigyelt Natalie-ra mert neki szép élete lehet, míg Keith rákos és nincs sok ideje. Így elhatározza hogy megismerkedik vele és tönkreteszi. azt akarja hogy szenvedjen, ami nagyon jól sikerült neki. Sokat voltak együtt olyanokat csináltak, amiknek értelme nem nagyon nem volt. Eközben Natalie összejött azzal a sráccal, aki már régóta tetszik neki. Keith és Natalie kezdik egymást megismerni. Natalie a lehető legőszintébb, míg Keith jóformán mindenről hazudik, amit azonban Natalie nem tud. Hazudik arról hol lakik, hogy vannak testvérei. Egyszer azonban Keith nem megy két hétig iskolába, mert volt egy vitájuk. Natalie nem érti miért, de a dzsekije zsebében, amit Keith adott neki kölcsön mert fázott talált depresszióra gyógyszert. Ekkor sejti hogy nincs vele valami rendben és amikor megy suliba számon kéri hogy miért nem szólt hogy gondjai vannak. Itt Natalie már kezd összezuhanni. A teniszmeccseket elveszti és az átlagán is rontott. Feltörte Keith szekrényét csak hogy megtudja hol is lakik valójában, amiért felfüggesztik 1 hétre. Egy kis boltban összefut Keith pszichiáterével, akivel korábban már találkozott de nem tudja hogy a pszichiátere. köszönt neki és megkérdezte hogy hogy van Keith. A pszichiáter azonban elszólja magát mert azt hitte Natalie tud róla. Eközben Keith És Natalie lefeküdtek egymással, de Keith utána közölte vele, hogy nem képes kötődésre és hogy ott van Raff (Natalie barátja.) Miután beszélt a pszichiáterrel elmegy Keith-hez de nem beszél vele. Másnap Natalie kémia órán közli vele hogy pocsék búcsú az amit tett majd ott hagyja. Délután Keith elmegy Natalie-hoz majd Natalie elviszi a reptérre hogy menjen el Londonba mert az az álma. Ad neki egy repülőjegyet,elbúcsúztak majd elment.

Azt nem tudni hogy meghalt-e...a rendezők ezt a részét ránk bízták..Natalie ezután felújítja Keith tragacs kocsiját és ő is elutazik azt hiszem.

Igazából leginkább arra ébresztett rá, hogy szövögetjük a terveinket, amiben nincs is semmi rossz csak a lehetőségeket nem használjuk ki. Nem tudhatjuk mit hoz a holnap. Félünk belevágni dolgokba amik túl hirtelen jöttek. Talán néha jobb lenne kockáztatni.Bár van hogy pont hogy nem. Őszintén szólva egyszer túl meggondolatlanok vagyunk egyszer pedig túl meggondoltak. Inkább éljünk. És akkor úgy öregszünk meg hogy tudjuk minden lehetőséget kihasználtunk és éltünk. Nincs ebben semmi rossz.

Mindenki úgy döntött hogy lelép otthonról, szóval a létszám eléggé lecsökkent, egyszóval csak anya meg én vagyunk otthon, ami nem is baj. Úgyhogy kihasználom az időt és filmet fogok nézni. Gondolom. Mindenesetre holnapig ez nem nagyon fog változni.

Az emberek bonyolultak. Próbáljuk őket megérteni nem mintha ez eddig sikerült volna. Az embereket talán nem is lehet megérteni vagy 100%-ig kiismerni. Csak mi reménykedünk benne. És valljuk be...olyan jól csináljuk hogy még el is hisszük. Legalább egy valamiben ügyesek vagyunk. Hogy ismernénk ki valakit teljesen, ha az ember folyamatosan változik? Van hogy azt se tudjuk megmagyarázni miben. csak látjuk hogy a dolgok változnak. Csak bár tudnánk miben. A barátságok eltűnnek és újak alakulnak. Hogy ez jó? Fogalmam sincs. De így kell ennek lennie. Van hogy jobb ez így. De ha belegondolunk..van olyan ember aki minden egyes lépésünkről tudja miért tesszük? hisz van hogy még mi magunk se tudjuk. Akkor más honnan tudhatná? annyi mindent még meg kell tanulnunk az életről. De van időnk. Szinte előttünk még az egész élet.

Van hogy az ember annyira szeret valakit hogy bármerre, bármikor követné. Akár a halálba is. De mi van ha a másik ezt nem viszonozza? Várakozzunk? Igen...azt hiszem ez nem rossz ötlet. De soha nem zárkózzunk el másoktól teljesen. Lehet hogy soha nem fog szeretni, de lehet hogy pont a kitartásod során jön rá mennyire is fontos vagy neki. sokszor a szerelem nem ismer határokat. csak az a baj hogy nem biztos hogy a szerelem mindig jó hatással van ránk. Bár azt hiszem látszik kin milyen hatással van. Mert ha a Vióra gondolok...akkor rá bizony jó hatással van. :)

Lady Gaga - Paparazzi

Mi vagyunk a tömeg, Jövünk mint a talajvíz Rád villantottam az igaz Kell rólad egy fotó Ez annyira mágikus Fantasztikusak lennénk együtt!

Én vagyok a legnagyobb rajongód
Addig követlek amíg belém nem szeretsz
Papa-paparazzi
Baby nincsen más szupersztár csak te
Tudjad hogy én vagyok a te
Papa-paparazzid!

Megígérem hogy kedves leszek
De nem állok le amíg enyém nem leszel
Baby híres leszel
Addig üldözlek míg meg nem kaplak
Papa-parazzi

A csajod leszek
A színpad mögött ahol fellépsz
Bársony kötelek és gitárok
Igen mert tudjad
Hogy ki vagyok éhezve míg rád várok
Csak cigizek és sminkelek.

Az árnyékodban maradok, fáj
Táncosok jönnek és mennek
A korbácsom száraz
De a könnyeim potyognak
Ez megfizethetetlen
Szeretni téged olyan jó
Mert tudjad baby mindig, hogy én

Én vagyok a legnagyobb rajongód
Addig követlek amíg belém nem szeretsz
Papa-paparazzi
Baby nincsen más szupersztár csak te
Tudjad hogy én vagyok a te
Papa-paparazzid!

Megígérem hogy kedves leszek
De nem állok le amíg enyém nem leszel
Baby híres leszel
Addig üldözlek míg meg nem kaplak
Papa-parazzi

Igazán jó
Táncolunk itt a stúdió
Katt, kattanás
Szart zenél a rádió

Ne állj le kérlek, vissza
Talán felrobban itt minden, de mi mulassunk

Én vagyok a legnagyobb rajongód
Addig követlek amíg belém nem szeretsz
Papa-paparazzi
Baby nincsen más szupersztár csak te
Tudjad hogy én vagyok a te
Papa-paparazzid!

Megígérem hogy kedves leszek De nem állok le amíg enyém nem leszel Baby híres leszel Addig üldözlek míg meg nem kaplak Papa-parazzi

Popular

Vajon egy embert mi teszi népszerűvé? A pénz? A ruhái? Bár azt hiszem ez a kettő kb. egy kategóriába tartozik. Igazából több eset van. De tényleg ekkora szükség van arra hogy legyenek olyan emberek akik népszerűek? vagy ez csak arra jó, hogy valakinek az életéről csámcsogjunk? Véleményem szerint egy felesleges dolog. de ha jobban belegondolunk valaki már a kedvességével is lehet népszerű. és ez az igazi népszerűség. Nem is annak nevezném inkább csak...nem is tudom. De azzal hogy ki kiáltunk embereket népszerűnek csak mindenki mást hasonlítunk hozzájuk, így lesz az hogy különbséget teszünk az emberek közt. de helyes ez így? Van ennek értelme? mi van ha a szürke kis egér sokkal normálisabb, mint aki a rivalda fényben van? Azok az emberek igenis hajlandóak arra hogy a fellegekben járjanak. aminek mi lesz vége? hogy előbb avgy utóbb koppanni fognak. És számtalan ember utálni fogja őket. Persze..lesznek emberek akik olyanok szeretnének lenni, de ők is csupán népszerűek szeretnének lenni. Az ember ne a pénzével legyen népszerű..hanem a kedvességével és legfőképp önmagával.

az ölelés

Néhány ok, hogy miért is jó az ölelés :) :

Azért mert,

- jól esik;

- pozitív energiával tölt fel;

- elűzi a magányt;

- segít legyőzni a félelmet;

- utat nyit az érzéseknek;

- fokozza az önbizalmat;

- önzetlenségre nevel;

- lassítja az öregedést;

- segít az étvágy fékezésében;

- és egyszerűen szeretjük..:)

Elég!

...Eleget Kívánok Neked...

Nemrégiben végighallgattam egy anyuka és a lánya beszélgetését a reptéren töltött közös idejük utolsó pár percében. Bejelentették a járatot.

A biztonsági kapu közelében megölelték egymást, és az anya ezt mondta lányának:
- Szeretlek, és eleget kívánok neked.
A lány így válaszolt:
- Édesanyám, a közös életünk több mint elég volt. Szeretetednél többre nem is volt szükségem. Én is eleget kívánok neked, anyu.
Megpuszilták egymást, majd a lány távozott.

Az anya odasétált ahhoz az ablakhoz, amely mellett ültem. Ahogy ott állt, látszott, hogy szüksége van, és vágyik is arra, hogy kisírja magát. Megpróbáltam nem megsérteni privátszféráját érdeklődésemmel, de ő örült nekem és ezt a kérdést szegezte hozzám:
- Köszönt el ön valaha is valakitől úgy, hogy tudta, ez a végső búcsújuk?
- Igen - válaszoltam. - Bocsássa meg érdeklődésemet, de mitől ez a végső búcsújuk?
- Öreg vagyok, és ő olyan messze lakik tőlem. Kihívásoknak nézek elébe, és az, az igazság, hogy a következő utam vissza már a temetésemre lesz - mondta ő.
- Amikor elbúcsúztak egymástól, hallottam, hogy eleget kívánnak egymásnak. Megkérdezhetem, hogy ez mit jelent?
Mosolyogni kezdett.
- Ez egy jókívánság, ami korábbi generációktól lett továbbadva. A szüleim mindenkinek ezt mondták.
Egy pillanatra elhallgatott és úgy nézett ki, mint aki próbál minden részletre visszaemlékezni, majd még jobban mosolyogni kezdett.
- Amikor azt mondtuk, "Eleget kívánok neked" azt kívántuk a másik számára, hogy élete végéig elegendő legyen neki a jó dolgokból."
Majd felém fordulva, az alábbi jókívánságot osztotta meg velem, mintha emlékezetből idézte volna:

"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.

Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.

Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökkétartó legyen.

Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.

Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.

Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.

Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra."

Ekkor sírva fakadt és elsétált. Azt mondják, egy percbe kerül egy különleges embert találni, egy órába megbecsülni, egy napba szeretni; viszont egy egész életbe elfelejteni...

( Igen...az ember néha meglát valakit csak egyszer beszél vele és máris úgy érzi mintha ezer éve ismerné őt. Nem tudja miért. Talán csak a hasonlóság...vagy csak annyira jó volt. De néha elég egy nap is hogy megszeressünk valakit. Elfelejteni azonban már ennél sokkal bonyolultabb. Hisz ott vannak a közös emlékek, képek..és még sok már ami rá emlékeztethet. Igazából különlegesnek bárkit mondhatunk. De csak a végén jövünk rá ki is volt igazán különleges. Mikor már nincs velünk.)

Holnap suli. De ha belegondolok már csak 3hét van a suliból. Ami nagyon jó. Bár előtte még túl kell esni a szóbelivizsgán. De majd csak meg lesz.

Hogy őszinte legyek nem tudom mit írjak, mert nem nagyon gondolkoztam ezen a hétvégén. pedig mindig szoktam. Nem tudom most hogyhogy nem. Azt hiszem a napokban önmagamhoz képest elég csendes voltam. De azt hiszem ez nem baj. De be kell látnom most már valamit. Néha elég bunkó vagyok és még érzéketlen is. Tudom arra gondoltok hogy akkor miért nem változtatok rajta? Magam se tudom. Szép fokozatosan kell változtatni a dolgokon nem lehet semmit sem siettetni annak csak szívás lesz a vége. Vagyis nem tudom mi de nem biztos, hogy jó. Ha túl hirtelen változtatunk önmagunkon akkor meglehet hogy elveszítünk valakit mert ő még nem szokta meg hogy ilyenek lettünk. Bár azt hiszem erre szoktam mondani hogy mindenki változik. Bár kérdés hogy jó vagy rossz irányba? Mert nagyon nem mind1. Vannak olyan emberek akik tök egyszerűen tudnak változtatni dolgokon. Valakinek csak elég az ha mondanak valamit amiben változtatni kéne. Igen...alkalmazkodó. De akkor az azt jelenti hogy nem is valami stabil egyéniség. Túlságosan hagyja magát befolyásolni, ami lássuk be hogy nagyon is nem jó. Akinek meg nehezebben megy nem kell más, mint türelem. Türelemből sok kell az élet folyamán. De mégis egy jó dolog. Mert a türelem rózsát terem. Szokták ezt így mondani. Ha türelmesek vagyunk, akkor utána megkapjuk az "érte járó jutalmat." Vagyis a végeredményt. Najó...ez így elég hülyén hangzik.

Igazából elég rossz kedvem volt a napokban. Úgy igazán nem is tudom miért. Valaki azt mondta hogy mindennel bajom van. Részben azt hiszem igaza volt. :/ nehéz ezt így beismerni de ami igaz az igaz. Csak néha már úgy éreztem sok. Kezd a türelmem fogyni. Ami nagyon nem jó. :/ De nem tudom hogy változtathatnék ezen. Amikor épp oda jutok, hogy sikerül. De hirtelen ott állok és bumm. Minden elszáll. Csak 1-2 dolog zavar. Persze az embernek nem egyszerű szokásain változtatni csak van hogy muszáj. Alapvetően elég türelmes embernek vallom magam. Nem tudom hogy így van-e. De próbálok türelmes lenni abban a dologban is. Remélem előbb vagy utóbb sikerül.

Hétvégén sokszor hallgattam egy számot. Annyira megfogott egy mondat. "16 múlt, de amikor hozzám bújt, az a láng újra gyúlt." Annyira tetszett:$ *.*

talán már sosem...

Látunk arcokat, majd 1-2-t még meg is ismerünk. Szép lassan megkedveljük őket. Persze ennél nem is lesz több! Beszélgettek és azokról az őrültságekről amiket tettünk vagy csak tudunk róluk. nevetünk egy jót majd szép lassan felnővünk. A megszokott arc/arcok elmennek és mi maradunk. Először furcsa majd szép lassan hozzá szokunk. Ám vannak emberek akik néha-néha visszatérnek, de akkoris csak max. pár órára. Elkerülnek erről a helyről és talán már sosem jönnek vissza. talán már sosem látjuk őket viszont. Lezárul egy fejezet, ami egyszer elkezdődött és most be is fejeződik. Így kell ennek lennie. Nálunk és épp ugyanúgy elfog jönni ez az idő. Megismerünk embereket, barátok leszünk majd mi szépen elszálíngózunk az életükből. Az elején feltűnik, majd a végén annyira megszokott lesz a dolog, hogy fel se fog tűnni, hogy ezek az emberek szépen eltűntek a napjainkból. Nem látjuk őket nap, mint nap. Nem beszélünk velük és nem is hallunk róluk. Csak egy halvány emlék lesz...egy aprócska folt, amit talán majd nem is fogunk tudni hova rakni. Talán a neve se fog eszünkbe jutni. De helyes ez így? Tartok tőle hogy van hogy ez ellen nem tudunk semmit sem tenni. Történnek dolgok. A régi dolgok helyére új dolgok kerülnek. Régi arcok helyére, az újak kerülnek. De mi lenne ha mindkettőnek szorítanánk helyet? Igen...jobb lenne. Ám mégis elfelejtünk embereket egy idő után. Talán egyszer majd lesz hogy összefutunk egy ismerőssel. akkor majd beszélgetünk és rájövünk mennyire megváltozott az életünk. Igen...az élet változik. És az évek is szaladnak. Ezt észre sem vesszünk egészen az érettségiig. Talán még aznap is emlékezni fogunk a napra, amikor betettük a lábunkat egy helyre. Talán nem is fogunk.

Happiness

Megvolt a mai vizsga. 8 oldalas volt. Nem aprózta el. Páran úgy jöttek ki hogy elég szarul sikerült. Nem lep meg mert nem volt a legegyszerűbb. Azt nem tudom nekem hogy sikerült,de azt hiszem egész jól.

Holnap lesz a németesek szóbeli vizsgája. *.*  Szorítok!:)

"A boldogság ott van ahol megleled, nem pedig ott, ahol keresed."

Igen...mert mi emberek keressük a boldogságot. Pedig néha egyszerűbb lenne csak észrevenni. Vagy épp csak nem kell keresni. Meg fog majd találni. Lehet hogy nem valami hamar. De ettől ne ess kétségbe. Ettől még nem vagy egy nulla. Nem mindenkinek felhőtlen az élete. Sőt senkinek. Najó lehet vannak olyan emberek de ők akkor sosem tudják meg milyen az igazi élet. Azt viszont igen hogy milyen az igazi boldogság. Vagy csak szimplán elknyesztetettek. A bologság egy olyan valami ami kézzel nem fogható. Mi mégis úgy keressük mintha az lenne. És mi lenne ha úgy keresnénk hogy sehogy? A szívünkben kell boldognak lenni. Persze valaki észre sem veszi ha már boldog. Épp ezért egyszerű is elveszíteni. De ha megtalálod ne hagyd elmenni. Inkább élvezd ki. Nem biztos hogy legközelebb észreveszed.

"Ha akarod még ezerszer mondom el, hogy Rajtad kivül senki sem érdekel."

Nincsenek most különösebb gondolataim. Vagyis nem tudom megfogalmazni. Vagyis inkább az első. Nem rég úgy kiírtam magamból a dolgokat hogy nem tudom. Most olyan szótlan vagyok. Meg nincs is valami jó kedvem. Nem tudom miért. Ez a hülye idő is. Holnap vizsga. Bár amiatt annyira nem aggódom. Bár annyira nem is érdekel. Lehet kéne de nem.

Pénteken lesz nyelvinap. Az osztály is ad elő. A németesek persze már rég elkezdtek készülődni mi meg ezen a héten. Vagyis aki szerepel mert én nem. De azt hiszem egész jól haladnak.

Az embert manapság még érheti meglepetés.Mind1.

Van egy ismerős illat. Nap mint nap érzem. Azt hiszem. Rá emlékeztet. Igen...emlékezni jó dolog. Még szerencs hogy az ember emlékezhet dolgokra. Milyen rossz lenne ha nem.

Délután odajött hozzám Peti meg a Dóri. Azért feldobtak. Mert tökre szeretik egymást. Főleg hogy a Peti is úgy jött be hogy ugye érettségizik és mégis. Jó persze hiányzik neki. Csak van olyan aki be se teszi a lábát. Meg annyira jó látni amikor 2 ember ennyire szeretik egymást. Kész öröm rájuk nézni. Amikor meglátják egymást máris jobb kedvük van.Amúgyis olyan mosolygossak de akkor még jobban. És ezt öröm nézni. Így az embernek jobb kedve lesz. Főleg hogy ők is néha mekkora hülyeségeket mondtak. :)

Too much to ask.

Túl sok a kérdés az életben. Bármi történik elgondolkozunk rajta miért is. Vagyis biztos vannak olyan emberek. Én legalábbis néha elszoktam. Vag nem tudom. Ha belegondolunk az ember mi alapján tudja eldönteni hogy kit bír és kit nem? Oké. Nem szimpatikus neki. De ezt mi alapján válogatja meg? Csak úgy a természetünkből fakadhat azt hiszem. Meg ha csak valaki segít és az váratlanul ér. Akkor már tényleg elgondolkozunk azon hogy vajon miért tette? Sajnálat? Vagy csak egyszerű jóindulat? Vannak olyan dolgok amikre az ember nem szeret magyarázatot adni. Meg van hogy jobb is. Meg az életnek ezer kérése van. Vagyis inkább nekünk. Dolgokat túl búzgóan keresünk és mégsem találjuk meg. Ilyen a szerelem is. Egy darabig nem érdekel hogy nincs, aztán elkezd érdekelni. Meg az hogy mit is akarunk kezdeni az életünkkel. 9.-be megyünk...telnek az évek eljön a választás ideje. Mikor el kell döntened hogy merre tovább. Hogy is akarod alakítani az életed. Persze az se biztos hogy jól fogsz dönteni. Lehet maj rájössz neked ez így nem jó de már nem tudsz mit tenni. Valaki viszont igenis jól döntött. De lesz olyan aki meghátrál vagy csak egyszerűen nem tanul tovább. Az életben túl sok a kérdés.

Berakom ezt a dalszöveget mert meghallgattam és elolvastam a dalszöveget is és valami megfogott valami. Hogy mi? Sok minden. Valaki tudja miért. Valaki nem.

Bencsik Tamara - Szívemben élsz

Hozzád szól a dalom, hiányzol, megtör a fájdalom.
Az égre nézek, keresem a csillagot, 
De nem találom fényét, hisz egyik sem úgy ragyog.

REF: Nézz le rám, drága jó apám,
Szívemből fájdalmam űzd el csupán, 
Nem kérek mást, csak az emlék marad, 
A szívemben élsz, a szívemben maradsz.

Tudom jól, mindig csak engem féltettél, 
Rájöttem ma már, hogy értem éltél.
Ó, hogy köszönjem meg, hisz elmentél most tőlem, 
Messze tőlem.

REF: Nézz le rám, drága jó apám,
Szívemből fájdalmam űzd el csupán, 
Nem kérek mást, csak az emlék marad, 
A szívemben élsz, a szívemben maradsz.

BRIDGE: Szerettem volna meghálálni, 
Még sokáig boldognak látni,
Köszönöm vigyázó ölelésed, 
Szerető szíved és nevetésed.

REF: Nézz le rám, drága jó apám,
Szívemből fájdalmam űzd el csupán, 
Nem kérek mást, csak az emlék marad, 
A szívemben élsz, a szívemben maradsz.

Amikor úgy érzed hogy megtaláltad a nagy Ő-t és nem tudsz már nélküle. Hogy Ő jelenti számodra a világot. Az egész életedet. Amikor azon jár az eszed egyfolytában amikor együtt vagytok, hogy mennyire szereted és soha nem akarsz már nélküle élni. Csak azt érzed hogy csak Ő kell és senki más.

Az élet máris szebb ha szebbnek akarod látni. De ha csak a rossz dolgokra koncenrtálsz akkor nem lesz az szép.

Az ember azt gondolja nagyon is ismer valakit. Pedig nem. Hogy zavar-e a dolog? Kéne? Attól szörnyű ember vagyok ha nem izgat? Inkább csak nem izélem magam feleslegesen. Azt nem tudom ha most ennyire leszarja a dolgokat akkor én minek álltam ki ennyire érte. Az egész visszagondolva tök felesleges. Kiálltam olyan mellett aki csak megjátsza magát. Ez nekem nem kell. De azért nyilvánítottam véleményt pénteken. e ő csak azt gondolja nem érthetjük őt. Nem persze. Mert értelmi fogyik vagyunk. Még fel se tűnt.Mind1. Mindneki úgy ír le ahogy akar. Nem pont az ő véleménye fog érdekelni.

Tegnap nem írtam. Ennek két oka is volt. 1. elég rendesen kiment a fejemből csak akkor jutott eszembe amikor a Wiwi emlékeztetett rá.
2. gőzöm se volt mi írjak.

Nem mintha most lenne de emiatt nem fogom elhanyagolni. Majd csak jön valami gondolat. A zene általában minig ad valami ihletet. Bár itt ülök 1,5 órája és még minig nem adott.
Tegnap megvolt az első vizsga. Azt hiszem elég jól sikerült. Majd meglátjuk.

A kedvem az olyan semleges. Komolyan nem tudom miről írjak. Talán visszajövök délután.
Amúgy elkezdtem olvasni egy könyvet. A mediátor. Wiwi ajánlotta és tetszik a könyv. Lényegében olyan mint a szellemekkel suttogó,tehát ilyen misztikus könyv, de nekem tetszik. Hétvégén még ki is olvasom.

Azt hiszem most ennyi. Délutánra megpróbálok valami normálista írni. Bár akkor nem is érdemes ezt megírnom,mi? nem baj.

Igazából reméltem hogy ezen a hétvégén találkozunk apával dehát nem. Jó persze azt gondoltam hogy most nem...csak reménykedni szabad. Utoljára ballagáon láttam..de amúgy már 1hónapja nem láttam. Régen meg 2hetet alig bírtam ki. Most kénytelen voltam ehhez hozzászokni. Amúgyis volt már ennél roszabb. Nem tudom...igazából régen anyás voltam. Azon gondolkoztam hogy hogyha válaztanom kéne anyával maradnék. De ez mostanra már megváltozott. Inkább apás lettem. Bár az apák általában engedékenyebbek. Tapasztalatom szerint. Legalábbis az elvált szülőknél. Bár amikor válnak leginkább az anyához itélik a gyereket így persze hogy szigorúbb hisz felelőségggel tartozik iránta. Az apa meg ersze hogy engedékenyebb.Örül ha láthatja. Egyébként azt olvastam hogy az elvált zülők hamarabb felnőnek és megtanulnak hazudni. Lehet van benne valami. Igazából nem tudom.

Mindez tavaly ősszel történt. Utolsó nap volt a szünetig. Délelőtt tanítás..délután kezdődött a szünet. Vártuk a pillanatot, mert délutánmentünk Szombathelre. El is indultunk. Elég jó kedvünk volt. Félúton megálltunk valamit enni. Már pont végeztünk volna amikor csörgött a telefon. Elütötték az egyik ismerősünket. Mindez a plázánál lévő zebránál. Egy idős n veztett aki állítólag nem látta mert feketében volt. De kérdezem én..hogy nem látta ha ki van világítva az a rész elég rendesen? Ráadásul miben legyen, ha pár nappal előtte halt meg a nagymamája? Rózsaszínben? Elég vicces lenne. A telefon után gyorsan fizettünk majd elindultunk. Első útunk a kórházba vezetett. Őt ekkor már bevitték. Mütőben volt. Nekünk kb. 1óra volt míg odaértünk. Az állapota súlyos volt. Vártunk 1 órát, majd úgy döntöttünk a Biával hogy hazamegyünk. Persze aludni se tudtunk. De azzal se segítünk sokat ha ott akadékoskodunk. A műtétet nem sokkal utána befejezték, de az állapota még mindig súlyos volt. Másnap bementünk hozzá. Tele volt sebhelyekkel. Persze nem számítottam másra csak még soha nem jártam ilyen szinten kórházban, főleg nem intenzíven. A testéből csövek lógtak ki. Ez nem volt meglepő. Lélegezni se volt képes önállóan. Kómában volt. De az orvosok nem mondtak túl sok mindent, mi meg annál kevesebbet tudtunk. Majdnem mindennap bementünk hozzá, amíg véget nem ért a szünet.Az állapota nem javult. Sőt volt hogy rosszabodott. Később az orvosok mondták hogy már felkéne ébrednie a kómából. Nem ébredt fel. Aztán amikor felébret volna, mélyebb altatásba nyomták mert súlyosbodott az állapota. Akkor egy jó ideig altatták. Azt hiszem jó pár hétig.Pár hónapra rá javult annyit az állapota hogy felébresszék. Beszélni nem tudott. Az agya károsódott. Ráadásul az orvosok észre sem vették hogy a csipőjénél elvan törve így össze sem fort rendesen. Nézegette a képeket iwiw-en ott látta a képünket. De nem emlékezett ránk. Elfeljtette hogy valaha is beszéltünk. Az ember felépít valamit és az egy pillanat alatt romba is dölhet. De ez most nem számít. Eltelt már 1,5 év és ő még kórházban van. Vagyis hogy őszinte legyek nem igazán tudom. De az ő élete kerekestől felfordult aznap este. Pedig csak haza felé tartott és alig volt vissza pár méter. A nő nem lassított. Pedig zebránál volt. Elütötte és még pár métert vitte is a kocsin majd amikor megállt ő lerepült. A gitár darabokra tört. Az élete itt egy új fordulatot vett. Már sosem lesz semmi a régi. Megváltozott. Más ember lett. Vannak emberek akikre nem emlékszik és talán nem is fog. Talán ránk se fog soha többé. Elég pár perc..elég az ha rosszkor vagy rossz időben és többé magad sem fogod tudni ki is voltál. Az emlékek egy része eltűnik. És kezdheted az életedet újra. De ezzel a tudattal kell indulni ami nem egyszerű. Ki tudja hány embert veszített el emiatt csak mert az a nő figyelmetlen volt.

Nem is tudom milyen napom volt. Nem volt valami jó. Ma megtudtam hogy valaki azt terjeszti a suliban hogy mi egy csajról azt terjesztjük hogy terhes. *.* Nem néztem nagyot. Miért csinálnám? Ha ilyet hallanék se terjeszteném. Ráadásul tök normális a csaj. Mind1...nem mondom hogy nem zavar mert az nem lenne igaz, de nem tudok mit csinálni. Ugyan nem tudom mire jó ez, de egészségére.

Ma igazán kiismertem egy embert. Azt az embert akivel jóban voltam. Sok mindent megosztottam vele,de már látom hiba volt. Előttem csak megjátszotta magát és nem azt adta mint aki. Bár akkor nem bírtam volna. Bár már most sem. De azt sosem gondoltam volna hogy majd ennyire nem fogja érdekelni a dolog. Hogy inkább választja azt aki kihasználja mint barátait. Ő döntése. Nem érdekel a dolog. Nem fogok ezen a ponton leragadni. Hiba lenne. Csak tönkretenném magam aminek nem lenne semmi értelme. Csak tudnám miért csinálta ezt. Ettől jobban érezte magát? Erre most mit mondjak? Nem húzom fel magam mert hülyeség lenne. Nem fogom ezen rágni magam. Továbblépek. Tavaly is azt kellett volna. Csak nem értem még mindig hogy valaki hogy változhat ennyit. Bár hatással volt rá valaki de ezen nem tudk segíteni. És már nem is akarok. Próbáltam megállítani. Mondtam hogy ne csináljon hülyeségeket. Nem hallgatott. Így járt. Nem érdekel. A tavalyi év elég tanúlságot adott.

Holnap vizsga. Kezdődik. Sebaj. Hogy őszinte legyek nem félek tőlük. Remélem jól sikerül. Majd kiderül. Olyan szörnyű biztosan nem lesz.

Promises

We make them.We break them,because some promisises are very hard to keep.

Az ember ígér valamit és azt sokszor szeretik is megszegni. Hogy miért? Mert az késztetést érez arra hogy tovább adja. Bár az igazi okát nem tudom mert nem nagy szokásom a dolog. De tapasztalatom szerint azért az emberek nem 100%-osan megbízhatóak. Vagyis vannak ilyen emberek. És ez jó. Csak nehéz őket megtalálni. Pedig milyen jó lenne ha mindenki ilyen lenne. Igazából nem értem, hogy elmondanak nekünk egy titkot mi meg szépen tovább adjuk. Nincs jogunk hozzá. Megőrzésre kapatuk nem szétterjesztésre. De sokan ezt nem fogják fel. Persze az ő dolguk csak komolyan nem értema  dolgot. Inkább örülni kéne annak hogy megbíznak benne nem pedig kijátszani.

Történet. (Saját)

Szerettük egymást. Nem létezett senki más egymáson kivül. Minden tökéletes volt, amíg ő meg nem jelent. Jóba lettem vele mert szimpatikus volt. Bemutattam neked is és ti is jóba lettetek. Sokat beszééltél vele. Először természetesnek tartottam. Gondoltam megakarod ismerni. Aztán volt hogy inkább vele voltál, mint velem. Ez már rosszul esett. Próbáltam megbeszélni a dolgot, de te elhajtottál. Inkább hazamentél. Ilyenkor kezdtem el tönpregni rajta vajon szeretsz-e még vagy őt szeretted meg? Aztán a közös emlékekre gondoltam és gyorsan elhesegettem a dolgot. Egy délután azonban furcsa voltál. Különös érzésem is volt, de gondoltam valami zűr van otthon, mert sok zűr volt nálatok. Ezt megértettem ezért nem is kérdezősködtem. Búcsuzásként puszit adtál nem a jól megszokott ölelést. Furcsáltam, de elnéztem mert imádtalak. Este felmentem a jól megszokott időben msn-re. Már fent voltál. Örültem és rád írtam. De megint csak furcsa voltál. Elkeztelek faggatozni de te csak annyit mondtál hogy van valaki más. Van valaki aki más mint én és teszel egy próbát vele. Nem hittem a szememnek. Imádtalak. Azt hittem minden tökéletes. Ezt elmondtam a barátnőmnek. Különösen nem reagáltál semmit. Gondoltam még nem fogtad fel. Másnap azonban kerültél. Nem értettem az egészet. Majd eszembe jutott hogy akkor kezdődött az egész amikor megismertétek egymást. Délután láttam őt. Gondoltam oda megyek hozzá hátha csak nem tudta mit beszél. Ekkor te odarohantál és megcsókoltad. A legjobb barátnőm vette el tőlem. Ezekután nem tudom szerettél-e valaha igazán. Mert ha ilyen könnyen elveszítettelek akkor nem is volt olyan komoly mint én azt hittem? Szerettelek de csalódtam. A fájdalmat nem bírtam. Azt kivántam bárcsak ne ismernénk egymást. Sosem szerettél annyira mint szerettem volna. Erre már rég rájöhettem volna. Az öleléseid nem voltak elég őszinték. Tudnom kellett volna.

Avril Lavigne - Losing Grip (Ész nélkül)

Tisztában vagy azzal, hogy mit érzek most irántad, baby

Láthatatlannak érzem magam előtted, pedige nem vagyok az
Nem veszel észre, ahogy átölellek?
Miért hagytál el, itt van amit mondanom kell:

 

Ott maradtam sírva
Vártam odakint
Merev tekintettel vigyorogva      
Ekkor határoztam

 

Refrén:

Miért kéne, hogy érdekeljen
Hisz nem voltál ott
Mikor rémült voltam
Olyan egyedül voltam
Igen, figyelned kéne
Útnak indulok
Elvesztem a józan eszem
És ebben egyedül vagyok

 

Csak egy kis liba lennék, akit azért vettél magad mellé, hogy pótoljon valakit?
Ha elfordulsz, megismered még az arcom?

 

Régebben szerettél, régebben öleltél
de nem ez volt a jellemző
Semmi nem volt rendben

 

Ott maradtam sírva
Vártam odakint
Merev tekintettel vigyorogva
Ekkor határoztam

  

Miért kéne, hogy érdekeljen
Hisz nem voltál ott
Mikor rémült voltam
Olyan egyedül voltam
Igen, figyelned kéne
Útnak indulok
Elvesztem a józan eszem
És ebben egyedül vagyok

 

Hangosan sírok, hangosan sírok
Hangosan sírok, hangosan sírok
Nyisd ki a szemed
Nyisd nagyra

 

Miért kéne, hogy érdekeljen
Hisz nem voltál ott
Mikor rémült voltam
Olyan egyedül voltam
Miért kéne, hogy érdekeljen
Hisz nem voltál ott
Mikor rémült voltam
Olyan egyedül voltam 
Miért kéne, hogy érdekeljen

Ha téged ne érdekel Akkor engem sem
Így nem jutunk semmire

 

Miért kéne, hogy érdekeljen
Hisz nem voltál ott
Mikor rémült voltam

Olyan egyedül voltam 
Miért kéne, hogy érdekeljen
Ha téged ne érdekel
Akkor engem sem
Így nem jutunk semmire

. Igaz Történet
Boldogan élt együtt egy fiú s egy lány,de mára minden megváltozott már.Két hete a fiú olyan,mintha kicsérelték volna.Nem törödik a lánnyal,minden fontosabb neki,a haverok,a hobby.A lány nagyon fél,fél hogy elveszti a szerelmét.Annyit küzdött érte,és eddig minden olyan volt mint a mesében,nem érti mi változott meg.Ezerszer bizonyittota hogy mindennél fontosabb neki, de ugy látszik hiába.Eddig biztosan érezte hogy szereti a fiú,de most kételyek vannak benne.A fiú legnagyobb félelme hogy megesik vele az,ami elötte,hogy belezúg a lányba és aztán becsapják,de tudja jol hogy a lány nem olyan.Ö mindennél jobban szereti a fiút,bármit megtenne érte,bárki bármit kérne.Neki ő jelenti az életet.Hiába minden a fiú nem változik,és a lány képtelen azt mondani:"Ennyi volt,vége!"Egyik este a lány meglátogatta a fiú szüleit,elmondott nekik mindent!A fiú édesanyja marasztalni akarta a lányt,de tudta mindhiába már.Átadta a lány a levelet neki,és megkérte adja oda a szerelmének.Majd útnak indult a távoli messzeségbe,csak ment elöre és nem nézett hátra soha.Szakadt az eső,könnyei patakokban folytak,de tudta ha eléri a célt,minden szenvedése véget ér.Közben a fiú hazatért,édesanyja zokogott.Megkérdezte töle:
"Édesanyám,miért sirsz?"
Az asszony nem válaszolt,csak átadta a levelet.....
A fiú akkor már tudta,a szíve legmélyén érezte......
Keze remegett,szíve összeszorult,majd kinyitotta a levelet,s olvasni kezdte:
"Drága Egyetlenem!
Tudnod kell hogy mindennél jobban szeretlek,
bármi is történjen velem,soha nem feledlek.
Kérlek ne haragudj azért mert az életet jelentetted nekem,
kérlek bocsásd meg nekem,hogy most elhagylak tégedet.
Probáltam takarni,azt ami fájt,
elviselni azt,hogy nem törödsz velem igazán.
Hiába mondtad hogy szeretsz,
már nem tudtam hinni neked,
nem tudtam elhinni egyetlen szavadat sem.
Tűrtem és vártam,
sok-sok éjszakán át könnyektöl ázva feküdtem párnámra.
Sokszor mondtam neked,
ez igy tovább nem mehet,
de te azt mondtad:"Kérlek értsd meg,ez fontos nekem!"
Mikor azt mondtad a hobbyd fontosabb mint én,
akkor törted darabokra a szívem.
Te nem tudtad mit éreztem akkor,
hogy mennyire fájt minden mondatod....
miközben olvasod a levelem,
én már messze járok töled,
valahol messze-távol,
ahol majd eléget a gyönyörű mámor.
Az életet jelentetted nekem,
de nem hittél nekem,
igy már talán megérted,
te voltál a legféltettebb kincsem.
Ne feledd soha:
Örökké szeretlek,
a halálon túl sem feledlek."
A fiú elejtette a levelet, s rohanni kezdett.A tóparti szakadéknál meglátta a lányt,de már késő volt,a lány a mélybe vetette magát.
A fiú üvöltött és térdre roskadt...Csak most jött rá,mit vesztett el valójában.Tudta hogy mindent elrontott,hogy elvesztette a legfontosabb dolgot.Pár hónap elteltével,a fiú ellátogat a temetöbe,a lány sírja elött letérdel....A sirra csupán ennyi volt irva:
"Itt nyugszik Ő,
ki csupán annyit kért,
hogy fogd a két kezét,
s mutasd meg neki,hogy igazán szereted!"
A fiú azóta boldogtalan,egyedül járja az utat.Nem kell neki már senki,mert azt az egyet,nem adhatja soha vissza neki senki!!!

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."

"Sokszor éreztem magam megsebezve, amikor elvesztettem azokat a férfiakat, akikbe szerelmes voltam. De ma már biztos vagyok benne, hogy nem lehet elveszíteni senkit, mivel birtokolni sem lehet senkit. Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül, hogy birtokolnánk." (Persze...hisz belegondolunk senkit sem birtokolhatunk. Embernél nincs olyan hogy enyém. Mindenki szabad. Mégha nem is gondolnánk. De mégis jó szeretni valakit és hinni hogy a miénk.)

Wiwi jellemzése:

barna hosszú hajú, a többiekhez képest eléggé pici lány aki többnyire vidám, néha meg nem:D Naivsága határtalan, viszont a kedvessége is. Boltokban nem kapható, mert egyedileg készített. Ha mégis meg akarod kapnni akkor azt ne pénzzel hanem kedvességel és sok őszinteséggel.   (mennyire igaz)

Bia jellemzése:

Összetevői:Csupa, csupa kedvesség, egy kis báj, fülig érő mosoly és egy kis gyermeki játékosság.Ez jól megfűszerezve "don't worry be happy" életérzéssel. Icike picike termetéhez képest, mindig ő látja a dolgokat felülről.

És végül én:

Kicsit komolyabb, kicsit őszintébb. Nagyon falánk, de semmi sem látszik meg rajta. Imád engem, de a sütimet mégjobban( mit csinál jobban a süti, mint én ? ):) Az aranyos kishaja nélkül már nem is lenne ő. Hát Tina...én így szeretlek  (Mindez Wiwitől)  És köszönjük!:)  De azzal a pici hajjal nem tudok mit csinálni:$ az az a pici kinővésem amiről a Bia beszélt. 

Családom egy része:)

Senki és semmi se tökéletes. Néha mégis elvárjuk a másiktól. Néha a legvidámabb ember is szomorú...a mindig őszinte ember hazudik. Semmi sem tökéletes. Merjük remélni hogy egyszer életben találunk valamit vagy valakit ami tökéletes. Kár hogy ilyen nincs az életben. Megbocsátás viszont annál inkább.

Ezt nem hiszem el. Megbocsátott. nyilván nem volt könnyű, hisz hazudtam. De soha többet nem tennék ilyet. Azt se tudom most miért. De...köszönöm! És tényleg...meg se érdemlem.

Sose az számítson mást mit mond. légy önmagad! nem mindig az a fontos, amit más mond...fontosabb hogy önmagad légy. sokaknak pont az fog tetszeni. hogy nem hagyod magad befolyásolni. Persze ez most épp tőlem viccesen hangzik. De...nem szoktam általában. Igazából mind1. Azt hiszem most képtelen vagyok normális bejegyzést írni. Pedig kéne. Kedvem is van. Csak nem tudom. Egyszerűen képtelen vagyok rá.

most valamivel jobb kedvem van. Igazából tudok valamit ami segítene rajta. Sütiii:) Meg is éheztem ahogy elkezdtem rá gondolni. Wiwi féle sütii:) vagy Bia féle:)

Ez a dolog valamilyen képpen jó volt mint tanulság. Mindenképp. Volt olyan aki nem egyszer hazudott nekem. Nekem ez nyilván nem tetszett. Nem voltam vele valami kedves. Zavart a dolog és...nem tudom. Igazából rájöttem milyen szar volt neki. Mondanám azt hogy tiszta lappal kezdek vele...de hétvégén..múlt hétvégén kicsit kiakadtam. Ez nem hazugság volt..de van hogy az ember tud valamit...de amikor mondják neki külön akkor kiakad. Mert hallani mégiscsak rosszabb mint tudni. Bár erre tudnék még példát. Az élet osztogat pofonokat. nekünk azokat meg kell tanulnunk kezelni. Nem hibáztathatunk másokat a hibáinkért. Önmagunkért csak mi vagyunk felelősek. Senki más.

Először arra gondoltam, hogy nem írok. Hamár ennyire szar ez a nap,de aztán meggondoltam magam.

Hogy lehetek ilyen hülye? Komolyan csak ennyi eszem volt? Ezt nem hiszem el. Félek nem tudom jóvá tenni. Félek hogy nem fog velem szóba állni. De tökéletesen megértem. Megérdemlem. Hülye voltam. Azt se tudom hogy tehetném jóvá. Küldtem neki egy sms-t. Elolvasta de nem reagált. Jó lenne vele megbeszélni a dolgot de nem tudom mennyire lehet majd.  Hülye voltam mert olyan valakinek hazudtam aki tényleg a barátom. Ennyi idő alatt egy csomó mindent megtudott rólam. Bízok benne és ő is bízott bennem. De sikerült kijátszanom ezt, amilyen hülye vagyok. Most komolyan...muszáj volt ezt? Azt se tudom hogy valaha sikerül-e újra megbíznia bennem. Csak remélni tudom. Persze nem hibáztatnám érte, ha nem. Jogos lenne. De ezekután elgondolkozok hogy milyen alapon szoktam én kioktatni másokat? Nincs hozzá semmi jogom, főleg ha még egy normális barátságot se tudok fenntartani. Pedig nem is lenne olyan nehéz. Csak nekem az. Talán folytatom más életét. Mindent elszúrni. MIért is ne? Azt is tök egyszerű. De ez az amit nem akarok. Nem akarok ilyen lenni. De hogy is hinné el? Hogy is kérhetnék bocsánatot? Van eszem...bocsánatot kértem. Csak nem tudom tudja-e mennyire sajnálom. Mert sajnálom. Nagyon is. Egy csomó mindenben segített. Én meg ennyibe vettem. Hát úgy kell nekem. Ezekután azt se tudom kell-e barát. most komolyan...mine n barátságomat elszúrom. Úgy nem lenne az hogy magyarázkodnom kéne bármiért is..vagy csalódna bennem bármiért is. Állandóan csak csalódást okozok az embereknek. Hülye voltam. Nem is kicsit. Beismerem. A kérdés az hogy megtud-e nekem bocsátani. De most őszintén...így hogy álljak a szeme elé? Nem hiszem hogy oda merek menni. Pedig kéne.  Mert nem elég egy sms-ben bocsánatot kérni. Igenis megérdemel annyit hogy személyesen is bocsánatot kérjek. Majd eldönti mi lesz. De nem számítok túl sok jóra. Nem voltam fer. Nagyon nem. De megbántam. ha tehetnm visszaforítanám az időt. De nem lehet. Persze utólag lehet gondolkodni. Akkor kellett volna. :(   Annyira sajnálom! Bárcsak tudnád. Bárcsak. 

Mindenki követ el hibákat. Emberi hiba. Amikor elkövetjük ezeket a hibákat...akkor kiszolgáltatottnak érezhetjük magunkat. Nem tudjuk a másik megbocsát-e. Néha nem számít hogy mennyire bánja az ember. Van hogy az ember nem tudja egyszerűen figyelembe venni. Persze ezért nem hibáztatható. Persze van olyan aki nem is bánja. Hát...ő tudja.

It don' t do me anygood.  Igen...nem tesz nekem túl jót. Telik az idő..és ahogy egyre idősebbek vagunk egyre több hibát követünk el. Ezért jó gyereknek lenni. Ők nem csinálnak akkora hülyeségeket. De egy valamit azért megjegyeznék...az se valami fer dolog hogy elolvassák a beszélgetésemet majd tovább küldik. Oké arra gondoltk minek mentem akkor le? De gondolnom kéne rá hogy ez lesz? Igazából tökmind1. Nem változtat a dolgon.

Bár tudnánk mi miért van.  De sosem tudjuk. Kivéve ha csak nem mi alakítjuk úgy a dolgokat. Persze ilyenkor még sok dolgot nem is értünk. De talán így jó. Nem kell mindig mindent tudni. Van hogy az csak ront a helyzeten.

Hazugságok,hazugságok. Persze kinek mi a hazugság. Csak ez az amiből elegem van. Hazudnak aztán mondják hogy ez nem is volt hazugság. Nem persze...Felesleges barátságokat tönkretenni hazugságokkal. Akkor inkább ne mondjunk semmit. Mégis csak egyszerűbb. Most komolyan megéri? A hazugságokat mindenki utálja. Persze valaki csak leszarja. Nem számít mit veszít mert más sokkal fontosabb. De egy barátot is meg kell becsülni nem csak azt akit szeretünk. És felesleges miatta hazudni. A szerelem múlandó...de a barátság nem mindig. Persze a szerelem se. De egyszerre a kettőt lehet. A lényeg az hogy felesleges a barátainknak hazudni..mert állítólag a barátunk. Tönkre teszünk azzal mindent. Persze midenki azt csinál amit akar. nem beleszólni akarok csak gondoltam megemlítem.

És újra hétvége. Nem is tudom hogy jó-e vagy rossz. Ami azt jelenti hogy jővőhéten egy vizsga. Mind1...először is túléltem. Most is túl fogom. Meg minek görcsölni rajta? Úgy csak elszúrjuk. Meg sikerül ahogy sikerül. Eddig se tanultam. Most se fogok.

Rák

A legnőiesebb jegy. Érzelmes, romantikus, óvó, gondoskodó, befogadó, alkalmazkodó, ragaszkodó. Óvatos, intuitív, érzékeny, sérülékeny, változékony. Fantáziadús, jó színész, el?adó. Látszólag gyenge, valójában igen céltudatos, mindent elér, amit igazán fontosnak tart. Család- és otthon-centrikus, elsősorban itt gyakorolja vezető szerepét. Fontos számára a múlt, emlékeket, tárgyakat gyűjt. Rossz esetben az érzelmei vezérlik, gyanakvó, túl érzékeny, sértődékeny, szeszélyes féltékeny, kisajátító, befolyásolható. Hajlamos levertségre, visszahúzódásra, mogorvaságra.

Avril Lavigne- Think about it

I never wanted to run away from you (Sosem akartam elfutni előled)
I felt real bad, but that was what I did (Rossznak éreztem amit tettem)
I never wanted to, I didn't hear from you (Soha sem akartam, nem hallottam tőlem)
And you weren't there for me so that is what happened. (és nem voltál ott nekem hogy mi történt)

PRE-CHORUS

And I'm not sorry, cause we were boring (nem sajnálom mert unalmasak voltunk)
I'm not ignoring anything (anything) (Nem hagytam figyelmen kívül semmit)

CHORUS

There's only so much I can take ( Ez az egyetlen amit tehetek)
Before I start to doubt it (mielőtt elkezdek kételkedni)
There's only so much I can give (ez az egyetlen amit adhatok)
You should think about it (gondolnod kéne rá)
Yeah, you should think about it (igen, gondolnod kéne rá)

It's time to have my fun, there's no way it's done ( (Itt az idő a szórakozottságomnak, nincs mód megtenni)
"Take it with no regrets" and that is what I'll do (Tedd sajnálattal és azt fogom tenni)
I'll never understand where you were coming from (Sosem fogom megérteni honnan jöttél)
And where did you go? You weren't there for me (hova mentél? nem voltál itt nekem)

PRE-CHORUS

And I'm not sorry, cause we were boring (nem sajnálom mert unalmasak voltunk)
I'm not ignoring anything (anything) (nem hagytam figyelmen kivül semmit)

CHORUS

There's only so much I can take (Ez az egyetlen amit tehetek)
Before I start to doubt it (mielőtt elkezdek kételkedni)
There's only so much I can give (Ez az egyetlen amit adhatok)
You should think about it (Gondolnod kéne rá)
There's only so much we can do (ez az egyetlen amit tehetünk)
Can we do without it? (csinálhatjuk enélkül?)
There's only so much you can say (Ez az egyetlen amit mondhatsz)
Did you forget about it? (elfelejtetted?)
Did you forget about it? (Elfelejtetted?)

I never wanted to run away from you (Sosem akartam elfutni előled)
I felt real bad, but that was what I did (Rossznak éreztem azt amit tettem)

PRE-CHORUS

And I'm not sorry, cause we were boring (nem sajnálom mert unalmasak voltunk)
I'm not ignoring anything (anything) (nem hagytam figyelmen kivül semmit)

CHORUS

There's only so much I can take (ez az egyetlen amit tehetek)
Before I start to doubt it (mielőtt elkezdek kételkedni)
There's only so much I can give (Ez az egyetlen amit adhatok)
You should think about it (Gondolnod kéne rá)
There's only so much we can do (Ez az egyetlen amit tehetünk)
Can we do without it? (csinálhatjuk enélkül?)
There's only so much you can say (Ez az egyetlen amit mondhatsz)
Did you forget about it? (elfelejtetted?)
Did you forget about it? (elfelejtetted?)

I never wanted to run away from you ( Sosem akartam elfutni előled)
I felt real bad, but that was what I did (Rossznak éreztem azt amit tettem)


(Saját fordítás, szóval ha vala rossz akkor szabad szólni:$ :) )

Hogy kezdődik egy barátság?
Először nem is ismerjük egymást. Nézünk egymásra és arra gondolunk odamenjünk-e hozzá. Végül fogjuk a bátorságot és odamegyünk. sokat beszélgetünk és hamarosan már egy csomó mindent tudunk róla. Aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat hogy a barátunk. jobban megbízunk benne mint másban eddig. Mindent megbeszéltek és jól elszórakoztok. Mindenben egyetértetek hisz hasonlíttatok. De egyszer valami megromlik. A bizalom kezd elmúlni és a bizalmat felváltja a hazugság. nem értjük miért, hisz ezelőtt sosem volt ilyen. Először küzdünk érte, majd feladjuk. Feladjuk mert nem látjuk értelmét. Nem látjuk értelmét annak hogy te küzdesz érte de a másik félt nem érdekel semmi. nem érdekli az hogy mi van veled. Miután erre rájössz téged érdekel a dolog. Nem érdekel mit csinál és hogy kivel. Lassan azon kapod magad hogy a barátság már rég végetért. És felmerül benned ez a kérdés. Egyáltalán volt valaha? Nem találsz rá választ hisz tudod milyen volt, de mégis...felteszed számtalanszor. Nem érted mi értelme volt ennek az egésznek ha így kellett vége lennie. keresed a válaszokat, de nem találod. Nem is fogod. A Barátságok jönnek és mennek. De nem mindegyik. Vannak igazi barátságok, de azokat nehéz megtalálni. vannak barátságok, amiket nem becsülünk meg eléggé pedig meg kéne. Mindig jól jön egy segítséget nyújtó kéz. Az ember először fel se fogja mit veszített egy barát elvesztésével. De lehet hogy jobb is. Mert nem minden barátság tiszta és önzetlen. Vannak olyan barátságok ahol az egyik kihasználja a másikat. pedig annak nincs semmi értelme.

Végül így,
Megkésve mondom el,
Ez a pár sor neked szól.

Tűnhet úgy,
Túl könnyedén tartalak
Elzárva magamtól.

Válasz nélkül,
Indokok nélkül,
Csalódott leszel, de itt van mégis
Egy gondolat.

Múló szép emlék,
Kezemben tartom még,
Hiszed vagy sem,
Nem adnám semmiért.

Múló szép emlék,
Becsben tartom még
Hiszed vagy sem
Bár eltelt annyi év.

Végül így,
Csak ennyit mondok el,
Nincsenek jó szavak.

Hogy mennyit ér
A múlt a távolból
Döntsd el önmagad.

Válasz nélkül,
Indokok nélkül,
Csalódott leszel, de itt van mégis
Egy gondolat.

Múló szép emlék,
Kezemben tartom még,
Hiszed vagy sem,
Nem adnám semmiért.

Múló szép emlék,
Becsben tartom még
Hiszed vagy sem
Bár eltelt annyi év.

Hiszed vagy sem,
De ezt még el akartam mondani.
Hiszed vagy sem,
De néha el akartam rontani.
Hiszed vagy sem,
De lehet gyűlölve szeretni.

Múló szép emlék,
Kezemben tartom még,
Hiszed vagy sem,
Nem adnám semmiért.

Múló szép emlék,
Becsben tartom még
Hiszed vagy sem
Bár eltelt annyi év.

(Múló szép emlék)
Hiszed vagy sem,
De ezt még el akartam mondani.
Hiszed vagy sem,
De néha el akartam rontani.
(Hiszed vagy sem)
Hiszed vagy sem,
De lehet gyűlölve szeretni.

(Múló szép emlék)
Hiszed vagy sem,
De ezt még el akartam mondani.
Hiszed vagy sem,
De néha el akartam rontani.
(Hiszed vagy sem)
Hiszed vagy sem,
De lehet gyűlölve szeretni.

Már régóta nem láttam. Lassan már egy éve. mindig volt egy ember akit majdnem nap,mint nap láttam és annyira hasonlított rá. Akárhányszor láttam szívem elkezdett hevesebben dobogni, mert azt hittem ő az. De hamar rájöttem hogy ő más. Nem ő az akit látni szerettem volna. sokat gondoltam rá. Nem nagyon tudtam mi van vele mert nem beszéltünk. Köztünk állt egy óriási szakadék. A távolság és még sok más is. Persze bátorságom se lett volna a szeme állni elé. szégyelltem magam azért amit tettem. Pedig ő nem is tudta mit tettem. Sokszor gondoltam rá milyen lenne ha találkoznánk. hogy bajon mit mondana? Vajon utál? Nem tudtam. persze volt aki azt mondta hogy nem,de én ezt nem tudtam. Volt hogy kevésbé fájt a dolog, volt hogy nagyon. Beszélni mégse nagyon beszéltem róla. Egy nap azonban szokásosan elmentem suliba. Azt hiszem egész átlagos napom volt. valahogy mégis más volt. Egyszer csak mondta valaki hogy felhívta. Először el se hittem. álltam és csak néztem magam elé és nem tudtam elhinni. hihetetlennek tűnt. Miután felfogtam könnyek jöttek a szememből. Próbáltam takarni nehogy észrevegyék a könnyeket és le ne rohamozzanak hogy mi történt. Összeszedtem magam és folytattam a dolgom. délután azonban nem tudtam mást kérdezni csak hogy hogyhogy. Persze tudtam hogy ez egy ostoba kérdés. De mégis feltettem. Eljött a találkozás napja. Rettentően izgultam, mert nem tudtam mire is számítsak. Jóra? Rosszra? Fogalmam sincs csak azt tudom hogy jó ez így. Változtathatok valamin amin már rég kellett volna. Percek óráknak tűntek, amíg megérkezett. És elérkezett a pillanat. Ott állt mögöttünk. Nem mondtam semmit csak megöleltem. Bevallom kicsit furcsán éreztem magam. De megérte. Visszakaptam azt amit már rég elveszítettem és ezt soha nem akarom újra átélni.

Nehéz?

Az ember élete során gyűjtöget kis emlékeket. Vagy akár csak e-maileket,sms,kép vagy bármit. De vajon ha sor kerül arra hogy ezektől megszabaduljunk, akkor nagyon nehéz? Úgy értem ha egy cél érdekében kell akkor tényleg ennyire nehéz? Persze az ember ezekről nem szívesen mond le, ez érthető csak...néha muszáj. Tuom állandóan ezt mondom és azt gondolod mit is értek én. Csak tessék. Nem akadályozza meg senki. De én nem szólok bele. És nem vagyok kiakadva mielőtt még azt gondolnád. Csak néha nem értelek. Persze lehet hogy te csak azt gondolod hogy megint letámadlak de most mit csináljak? Én nem fogom magam azon tőrni hogy bárkinek is megfeleljek. Ez gondot jelentene? Hupsz...bocsánat. Én önmagam leszek. De szerintem pont az a jó ha valaki önmaga. Felesleges játékok mögé bújnunk. Értelme sincs semmi. Vagy igen?

Avrilnek kijött egy új száma.. Think about it. A szám egész jó. Nekem tetszik. Látszik hogy komolyodott és hogy már felnőtt lett. A szöveg érthetőbb és maga a zene is más. De szerintem jó. :) Megy Avrilhez.

Vicces...Vió ma délután odajött beszélgetni hozzánk mert régen beszéltünk. :) Ez se jött össze neki. De legalább boldog. Volt aki boldogította. De azértjó volt őket elnézni :) De nem mondom rendesen lefáraszthatják egymást. De nem is baj. :) Azért jól esett Vió! :)

Untitled

Ez is megvolt. Szombaton megvolt a ballagás. nem is tudom hogy ez jó vagy rossz. Igazából tökmind1. Miközben olvastak fel egy verset és ahogy ott ültek...köztük a Dani egy csomó minden eszembe jutott. Az ember ott van..és innentől gyakorlatilag majdnem hogy az egész élete egy új szakaszba lép. amiről eddig a szülei gondoskodtak, ősztől már ez is másképp lesz. Most még itt laknak..többsége pedig gondolom elköltőzik. Ez az a pont ahol a gyerekből..a tinédzserből felnőtt lesz. Az embernek magának kell döntéseket meghoznia és nem háríthatja másra ezeket a dolgokat. És persze ilyenkor sok minden megváltozik. valamilyen szinten talpra kell állnunk és a saját lábunkon boldogulni a dolgokkal, mert nem biztos hogy ott lesz valaki a hátunk mögött hogy segítsen. de persze ez is már akinek. Mert van olyan aki nem is tanul tovább. vagy ugyanúgy a szüleivel él.

A hangulatom az a nullán van. Az indokot inkább hagyjuk. Van épp elég dolog már megint. Az ember segíteni akar valakinek és csak azt kapja meg hogy csak beleszól mindenbe. Hát köszönöm. Innentől jobb ha nem segítek? Tőlem aztán. De persze megint az lesz hogy komolyan veszem azt amit nem kéne. Kimondtad. És tudod mit? Leszarom. Az emberek jönnek az ostoba elvárásaikkal mintha ők tökéletesek lennének,pedig senki sem az.Különben is...én nem vagyok azon hogy bárkinek is megfeleljek. Vagy megszoknak vagy nem. Valakinek sikerült,valakinek nem. Nem tudok mit csinálni. De persze még mindig vannak más emberek. vannak olyan emberek akik elvannak szállva különböző dolgok miatt. Akik nem képesek a földön járni, mert még magához az élethez is éretlenek és nem veszik észre hogy mást nem érdekel és másnak van épp elég gondja. nem...ő csak azzal van elfoglalva hogy milyen cuccokban jár, pedig szerintem nem az a gazdag akinek sok pénze van...hanem akinek a szíve gazdag. Az hogy miben járunk, hogy nézünk ki az mind csak külső. Az számít igazán ami belül van. Bár sokan nem értik miért. Pedig ez nem nehéz. Nem azért, de ahogy mondtam már valakinek inkább leszek földön csúszó senki, mint hogy a pénzem miatt legyek elszállva. Inkább hiányolok dolgokat mint hogy barátok nélkül éljek. Mert az ember barátokat nehezebben szerez, ráadásul így csak elítélnek azért mert nagyképű vagy.

Túl sokat. Hát persze. Vicces...Jobb ha nem kommentálom.

Múltkor amikor írtam arról a srácról akit évek óta nem láttam. Vicces de valaki azt gondolta hogy tetszett. Vicces...ha így lenne akkor nem írtam volna róla. Azt megtartanám magamnak. Egyébként meg szerintem lehet így írni egy barátról. Főleg ha igazán fontos.

Hogy őszinte legyek pocsék volt ez a szünet. Vagyis...hát ja..kb. Egy szám annyira megfogott. unique - Hiszed vagy sem Annyira Szombathelyre emlékeztet. Vagyis az ott töltött időkre. Alig várom hogy nyáron ott lehessek. Furcsa lesz de kész felüdülés. Hülyén hangzik de igazából az az a hely ami nagyon tudja befolyásolni hogy milyen is vagyok. Ott eddig csak jót tapasztaltam. Vagyis majdnem. Legalábbis azokra gondolok. Meg ez a szám arra emlékezetet amikor éjjel nem tudtam aludni és ment a rádió. Tudom ezek mind hülyeségek de nekem nem. Nekem ezek a hülyeségek az életem része. Imádok ott lenni és...ennyi.

Nem tudom...ez most soknak tűnik amit írtam? nekem igen.