Van egy ikertesóm. Igen..ő mindig mosolyog. Ez az ami nekem nem megy. De nem baj..2 ember sosem lehet tökéletesen egyforma.Néha kicsit érzékeny vagyok. de van ilyen...nem hiszem hogy ez gáz lenne. A hazugságot utálom. Ez az amit szerintem nem elfogadott sem egy barátságban se semmiben. Ha hülyének néznek? Egészségükre. Leszarom. De akkor ők se várjanak mást cserébe. Max. szótlanságot. Az menni fog.
Nézzük csak. Azt hiszem nem mondhatom magam egy örök mosolygósnak. Hogy sok barátom van-e? Attól függ mit nevezünk barátnak. vagy inkább kit. Szóval azt hiszem nem. De nem is baj. Legalább nem lesz az hogy túl sok ember tud rólam túl sok mindent.
Van olyan aki szerint imádok másokat a kérdéseimmel nyúzni...nade anyúú...épp kérdezz-feleteket játszottunk. Najó...ennyire hülye azért nem leszek. Szóval rólam ennyit.
És még valami. Ha van testvérünk inkább örüljünk neki, mert legalább mindig lesz valaki akire számíthatunk. És ne azzal töltsük el a gyerekkorunkat hogy veszekedjünk vele...és inkább éreztessük vele hogy mindig számíthat ránk. Mégha már fel is nőttek.
Van hogy úgy érezzük nem vagyunk elég nyitottak a világ felé. De ez nem akkora probléma. Fogadjuk el magunkat. A barátaink felé persze legyünk azok. Fontos hogy őket ne veszítsük el. Mert a barátok fontosak az ember életében. nem mindenki pótolható.
