Először arra gondoltam, hogy nem írok. Hamár ennyire szar ez a nap,de aztán meggondoltam magam.

Hogy lehetek ilyen hülye? Komolyan csak ennyi eszem volt? Ezt nem hiszem el. Félek nem tudom jóvá tenni. Félek hogy nem fog velem szóba állni. De tökéletesen megértem. Megérdemlem. Hülye voltam. Azt se tudom hogy tehetném jóvá. Küldtem neki egy sms-t. Elolvasta de nem reagált. Jó lenne vele megbeszélni a dolgot de nem tudom mennyire lehet majd.  Hülye voltam mert olyan valakinek hazudtam aki tényleg a barátom. Ennyi idő alatt egy csomó mindent megtudott rólam. Bízok benne és ő is bízott bennem. De sikerült kijátszanom ezt, amilyen hülye vagyok. Most komolyan...muszáj volt ezt? Azt se tudom hogy valaha sikerül-e újra megbíznia bennem. Csak remélni tudom. Persze nem hibáztatnám érte, ha nem. Jogos lenne. De ezekután elgondolkozok hogy milyen alapon szoktam én kioktatni másokat? Nincs hozzá semmi jogom, főleg ha még egy normális barátságot se tudok fenntartani. Pedig nem is lenne olyan nehéz. Csak nekem az. Talán folytatom más életét. Mindent elszúrni. MIért is ne? Azt is tök egyszerű. De ez az amit nem akarok. Nem akarok ilyen lenni. De hogy is hinné el? Hogy is kérhetnék bocsánatot? Van eszem...bocsánatot kértem. Csak nem tudom tudja-e mennyire sajnálom. Mert sajnálom. Nagyon is. Egy csomó mindenben segített. Én meg ennyibe vettem. Hát úgy kell nekem. Ezekután azt se tudom kell-e barát. most komolyan...mine n barátságomat elszúrom. Úgy nem lenne az hogy magyarázkodnom kéne bármiért is..vagy csalódna bennem bármiért is. Állandóan csak csalódást okozok az embereknek. Hülye voltam. Nem is kicsit. Beismerem. A kérdés az hogy megtud-e nekem bocsátani. De most őszintén...így hogy álljak a szeme elé? Nem hiszem hogy oda merek menni. Pedig kéne.  Mert nem elég egy sms-ben bocsánatot kérni. Igenis megérdemel annyit hogy személyesen is bocsánatot kérjek. Majd eldönti mi lesz. De nem számítok túl sok jóra. Nem voltam fer. Nagyon nem. De megbántam. ha tehetnm visszaforítanám az időt. De nem lehet. Persze utólag lehet gondolkodni. Akkor kellett volna. :(   Annyira sajnálom! Bárcsak tudnád. Bárcsak. 

Mindenki követ el hibákat. Emberi hiba. Amikor elkövetjük ezeket a hibákat...akkor kiszolgáltatottnak érezhetjük magunkat. Nem tudjuk a másik megbocsát-e. Néha nem számít hogy mennyire bánja az ember. Van hogy az ember nem tudja egyszerűen figyelembe venni. Persze ezért nem hibáztatható. Persze van olyan aki nem is bánja. Hát...ő tudja.

It don' t do me anygood.  Igen...nem tesz nekem túl jót. Telik az idő..és ahogy egyre idősebbek vagunk egyre több hibát követünk el. Ezért jó gyereknek lenni. Ők nem csinálnak akkora hülyeségeket. De egy valamit azért megjegyeznék...az se valami fer dolog hogy elolvassák a beszélgetésemet majd tovább küldik. Oké arra gondoltk minek mentem akkor le? De gondolnom kéne rá hogy ez lesz? Igazából tökmind1. Nem változtat a dolgon.