Túl sok a kérdés az életben. Bármi történik elgondolkozunk rajta miért is. Vagyis biztos vannak olyan emberek. Én legalábbis néha elszoktam. Vag nem tudom. Ha belegondolunk az ember mi alapján tudja eldönteni hogy kit bír és kit nem? Oké. Nem szimpatikus neki. De ezt mi alapján válogatja meg? Csak úgy a természetünkből fakadhat azt hiszem. Meg ha csak valaki segít és az váratlanul ér. Akkor már tényleg elgondolkozunk azon hogy vajon miért tette? Sajnálat? Vagy csak egyszerű jóindulat? Vannak olyan dolgok amikre az ember nem szeret magyarázatot adni. Meg van hogy jobb is. Meg az életnek ezer kérése van. Vagyis inkább nekünk. Dolgokat túl búzgóan keresünk és mégsem találjuk meg. Ilyen a szerelem is. Egy darabig nem érdekel hogy nincs, aztán elkezd érdekelni. Meg az hogy mit is akarunk kezdeni az életünkkel. 9.-be megyünk...telnek az évek eljön a választás ideje. Mikor el kell döntened hogy merre tovább. Hogy is akarod alakítani az életed. Persze az se biztos hogy jól fogsz dönteni. Lehet maj rájössz neked ez így nem jó de már nem tudsz mit tenni. Valaki viszont igenis jól döntött. De lesz olyan aki meghátrál vagy csak egyszerűen nem tanul tovább. Az életben túl sok a kérdés.
Berakom ezt a dalszöveget mert meghallgattam és elolvastam a dalszöveget is és valami megfogott valami. Hogy mi? Sok minden. Valaki tudja miért. Valaki nem.
Bencsik Tamara - Szívemben élsz
Hozzád szól a dalom, hiányzol, megtör a fájdalom.
Az égre nézek, keresem a csillagot,
De nem találom fényét, hisz egyik sem úgy ragyog.
REF: Nézz le rám, drága jó apám,
Szívemből fájdalmam űzd el csupán,
Nem kérek mást, csak az emlék marad,
A szívemben élsz, a szívemben maradsz.
Tudom jól, mindig csak engem féltettél,
Rájöttem ma már, hogy értem éltél.
Ó, hogy köszönjem meg, hisz elmentél most tőlem,
Messze tőlem.
REF: Nézz le rám, drága jó apám,
Szívemből fájdalmam űzd el csupán,
Nem kérek mást, csak az emlék marad,
A szívemben élsz, a szívemben maradsz.
BRIDGE: Szerettem volna meghálálni,
Még sokáig boldognak látni,
Köszönöm vigyázó ölelésed,
Szerető szíved és nevetésed.
REF: Nézz le rám, drága jó apám,
Szívemből fájdalmam űzd el csupán,
Nem kérek mást, csak az emlék marad,
A szívemben élsz, a szívemben maradsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése