Nem tudtam mit kezdeni a halála után. Szerettem és túl hirtelen veszítettem el. Úgy éreztem soha többet nem leszek szerelmes. Évekig a négy fal között voltam. Nem volt egy barátom se, mert aki próbált kihúzni a gödörből csak elküldtem. Nem volt kedvem élni. Csak vissza akartam kapni. Vissza akartam kapni, mert ő volt életem értelme. Sokan mondták hogy lépjek túl ő is ezt szeretné. De képtelen voltam. Túl fájdalmas volt és túl sok volt az emlék. Nem csináltam naphosszat mást csak ittam és aludtam. Dolgozni is alig jártam be. Az időt azzal töltöttem el hogy magamat hibáztattam. Egy nap azonban más volt a reggel. Volt egy furcsa érzés a levegőben. Elmentem dolgozni mert úgy éreztem képes leszek végig csinálni. Épp a behívatott a főnök, amikor összefutottam vele. Belebotlottam és a tekintetünk találkozott. Nem tudtam levenni róla a szemem. Valami megfogott benne amit sosem tudtam megmagyarázni és leírni. Ezután nem láttam. Gondoltam majd kiverem a fejemből,de az érzés egyre csak nővekedett. Nem tudtam mit kezdeni így körbe kérdeztem nem tudják-e ki ő. Megmondták. A neve alapján utána néztem. Gondolkoztam lépjek-e vagy hagyjam. Úgy döntöttem nem lépek. Másnap elmentem dolgozni és megint ott volt. Hosszú idő után újra láttam. Mintha megérezte volna. Tekintetünk újra össze találkozott. Ezuttal elmosolyodott én pedig vissza. Nem tudtam mire vélni. ő is azt érzi amit én? Vagy csak szimpatikusnak talált? Egy nap azonban váratlanul elhívott vacsorázni. Elfogadtam a kérést. Nem sokkal azután jártunk. Hosszú ideje jártunk. Imádtuk egymást és amikor tudtunk együtt voltunk. Mindig arra gondolt hogy is lepjen meg. Nem tudta mennyit jelent nekem már az is hogy velem van. Mennyit segített az utóbbi időben. Feledtetett olyan valamit amit más nem tudott. Nem tudta. De én tudtam. Épp elég volt hogy örökre szeressem. Mikor megkérte a kezem én természetesen igent mondtam neki,mert szerettem.  Rettentő boldog volt. Azt se tudta hogy mutassa ki még jobban mennyire is szeret. Én mondtam neki hogy felesleges mert már az elég hogy itt van. Egy nap azonban dolgozni indult. Tél volt így az utak jegesek voltak. Épp indultam volna el én is az esküvőt szervezni amikor hirtelen fékcsikorgást hallottam. Odarohantam de ő már halott volt. Egy világ omlott össze bennem. Nem tudtam elhinni hogy újra megtörtént. Megint elveszítettem egy olyan valakit akit szerettem. Sosem leszek képes arra hogy bárkit is így szeressek.