Olyan rossz lehet, amikor az ember szerelmes...és elveszíti.  Gondoljatok bele...egy csomót vagytok együtt...sétáltok,beszélgettek,nevettek...ezek olyan szép dolgok. És ezeket elveszíteni. A dolgok mind megszűnnek és a hiányát fel se tudjuk mérni. A fájdalom az elviselhetetlen. Próbáljuk elterelni gondolatunkat de hogy is tudnánk ha minden rá emlékeztet? És amikor már nem tudjuk visszatartani kitör belőlünk a sírás és képtelenek vagyunk abbahagyni. Nem tudunk másra koncentrálni csak rá. Csak arra hogy ilyen jó volt vele..mennyi mindent csináltunk együtt. Csak erre. Minden mást kizárunk. Nem érekel semmi más, bármilyen nagí gondja van a másiknak. Ez az amit sohasem lehet elfelejteni.

Nem tudom. Igazából azt hiszem elég negatív ember vagyok. De...van ez így. Csalódtam eleget. Meg nem tudok csak úgy pozitív lenni, bár mennyire is akarnák.Bár azt hiszem többségük elfogad így. Meg vannak emberek akik képesek feldobni. :)  Meg...évek során sok minden történt. Ez tett negatívvá. De nem hivatkozhatok állandóan erre. Mindig ezektől a dolgoktól van rossz kevem. És ettől már annyira elegem van. Modnjuk jön a jó idő..itt az idő!

Hogy egyesek mennyire hiszékenyek. Most komolyan...bocsánat, de...egyszerűen hihetetlen. Én nem dölnék csak úgy be valakinek. Meg egy kapcsolatba se ugranék bele anélkül hogy ne ismerném jól az illetőt. Meg hülyeség is. Meg hogy lehet úgy bedölni valakinek ha tudjuk hogy szórakozik? Ha újra és újra ugyanaz fog történni. Meg elhisszük azt amit ígérget. De ezek mind csak szavak. Nem kell mindent elhinni.  Inkább hagyni kéne a fenébe!

Na meg azt bírom mikor azt gondolja hogy én olyanokat mondok másnak hogy mennyire szereti a srác a csajt. Te jó ég! Én? Ezt mondani? Előbb a halál. Inkább pont azt mondanám hogy mennyire csak játszol vele. Hogy minden lányt csak átversz! Hogy élhetsz egy csepp bűntudat nélkül? Egyszerűen undorító amit csinálsz! Szemétség de őszintén remélem hogy 1x visszakapod mindezt. Komolyan.

Avril Lavigne - Don't Tell Me (Ne mondd meg nekem)

Te fogtad a kezem és kísértél haza,
tudom jól.
Amikor megcsókoltál,
hát az valami fantasztikus volt.
Letörölted a könnyeimet,
és megszabadítottál a félelmeimtől.                           
Miért kellett, hogy véget érjen?
Gondolom nem volt elég,
hogy csak szerelmet adtam.
De a fiúkban megbízni olyan nehéz.
Hát nem megmondtam,
hogy én nem olyan lány vagyok,
aki csak úgy hanyatt dobja magát.

[Refrén]
Azt gondoltad,
hogy megkaphatsz egy alkalomra?
Azt gondoltad,
hogy erre csak úgy igent mondok?
Ne próbáld nekem megmondani,
hogy mit tegyek.
Ne próbáld nekem megmondani,
hogy mit mondjak.
Jobb ha így teszel.

Ne hidd, hogy a vonzerőd és a helyzet,
hogy a karjaid most engem ölelnek,
elegek ahhoz, hogy a bugyimba juss.
Hát úgy seggbe rúglak,
hogy sosem felejted el.
Le foglak állítani,
ha úgy érzem túl sok,
pedig felizgat a dolog.
Szállj ki az életemből,
tűnj el az ágyamból.
Igen ez a válaszom.
Hát nem megmondtam,
hogy én nem olyan lány vagyok,
aki csak úgy hanyatt dobja magát.

[Refrén]
Azt gondoltad,
hogy megkaphatsz egy alkalomra?
Azt gondoltad,
hogy erre csak úgy igent mondok?
Ne próbáld nekem megmondani,
hogy mit tegyek.
Ne próbáld nekem megmondani,
hogy mit mondjak.
Jobb ha így teszel.

A tény, hogy felültettél,
nem fog elszomorítani,
mert nem én hibáztam.
Még a gondolata is borzaszt,
hogy te és én.

[Refrén]
Azt gondoltad,
hogy megkaphatsz egy alkalomra?
Azt gondoltad,
hogy erre csak úgy igent mondok?
Ne próbáld nekem megmondani,
hogy mit tegyek.
Ne próbáld nekem megmondani,
hogy mit mondjak.
Jobb ha így teszel.

Jobb így.
Mindenesetre, jobb nekem egyedül.