Az idő

Az utóbbi napokban egyre jobban érzékelem mennyire szalad az idő. elmentem pár napra itthonról...nem beszéltem pár emberrel és egy nyárnak tűnt. Elmentem egy napra...egy hétnek tűnt. Mondjuk ha belegondolok...tisztán él bennem a nap amikor először betettem a gimibe a lábam mint diák. 5.-es voltam. nem tudtam semmit. és most meg már ide járok már 5 éve. A Dani ballagni fog. Tök furi lesz. Ráadásul komolyan...szalad az idő. Ahogy öregedünk egyre gyorsabban. Először a nyarak olyanok mintha nem is lenne soha vége,aztán minél idősebbek vagyunk annál inkább ki akarjuk használni és gyorsan szalad az idő. Miért nem lehet megállítani az időt? Olyan jó lenne bent ragadni pillanatokban. Amikor épp boldog vagy. Amikor kapsz egy baráttól egy kis apróságot vagy csak valami kedveset mond. Tökjól esnek.
És erről jut eszembe. Örülök Wiwi hogy tetszett a tegnapi bejegyzés. Így legalább tudom hogy már csak miattad is érdemes írni mindennap. :)
Visszatérve...
vagy csak olyan jó lenne visszautazni a múltban *.* Jó lenne átélni dolgokat újra és újra, amitől önmagunk lehetünk újra. ezek a dolgok annyira jók. Az ember életében történnek szép dolgok, amiket átélne számtalanszor. Kár hogy ez lehetetlen. Ha csak nem megálmodjuk újra azt a napot. Tiszta jó lenne. Bár nem lehetetlen. De az életben is annyi minden van ami lehetetlen. Ami számunkra elérhetetlen.

Ja...és még1x visszatérve arra a bejegyzésre.
szóval vannak határok egy barátságban. És egy szerelemben is. Egy barát pl. lehet megértőbb. De a párunk is. nem kell megsértődni egyikünknek se ha az illető a másikat választja. Hisz szerelmes. Bár ezt se kell túlzásba vinni. A barátságot ápolni kell. Még ha kicsit nehéz is. Igazából nem tudom. Ki hogy gondolja. Inkább nem feszegetem tovább ezt a témát.

most pedig Jóéjt.
és kezdem behozni a lemaradásom..