Az ember ebben a korban csak a rosszat veszi észre. Nem látja meg az élet apró örömeit. Pedig kéne. Persze mondhatom, mert nekem se nagyon sikerült. De néha azért próbálkozom. De amikor nem tapasztalok mást mint rosszat akkor néha nehéz a jót is nézni. Bár azt hiszem ez az a kor, ami arról szól hogy érettebbek legyünk...hogy felnőljünk a dolgokhoz és hogy saját gondolataink is legyenek. Fel kell nőnünk valamikor és ez az az időszak. Meg kell tanulnunk megbecsülni a barátainkat és tudni mi is az a bizalom. Mert bizalom nélkül nem megy semmi. Ha eljátszuk többször valaki bizalmát utána egy kicsit nehéz lesz a dolog. Nem értem azokat akik a bizalmat is csak egy játéknak nézik. Nem nehéz észrevenni hogy a bizalom igenis fontos. Az egy fajta út a másik szívébe. Hogy oda belophassuk magunkat...tetszik vagy nem. A barátok bizatnak...mellettünk állnak...megmondják ha valami nem tetszik nekik, de az ellenkezőjét is.
ezt muszáj bemásolnom:$
Tina üzenete (20:01):
*igazából először nem mertem beszélgetni veled úgy sehol mert féltem hogy a Viki miatt nem bírsz...hogy azt hisze tök ugyanolyan vagyok mint ő...megbízhatatlan...aztán nem tudom..megpróbáltam ezt valamilyen szinten bizonyítani...nem tudom mennyire lehetett észrevenni...és elnyerni a bizalmad...egy darabig nem tudtam eldönteni hogy bírsz vagy nem...hogy csak a Bia miatt viselsz-e el...
Wiwiien üzenete (20:10):
*Nem is értem, hogy hogy hihetted ezt. Hogy a vikihez hasonlítalak majd?:-O Jó persze a Biával voltam először jóban az elején, mivel vele többet voltam együtt órákon is, és szünetekben is. De aztán egyre joban kezdett feloldódni minden. Megismertelek téged. Először nagyon meglepett, hogy örökké a Viki után mentél. Ez (mint tapasztalhattad nekem és a Biának sem tetszett) De aztán rájöttem énis és a Bia is, hogy te sem nagyon akarod ezt már. Csak talán azért nem akartál változtatni, mert senkivel sem akartál összeveszni. De ez talán érthető is...
És most így 16 év után őszintén kimondhatom, hogy talán Te vagy az az ember, aki a legnagyobb hatással volt rám. 360 fokos fordulatot vett az életem. Talán(bár ezt csak remélem..) komolyabb is lettem. Megváltoztattad az élethez való gondolkodásomat, és az emberekhez való viszonyulásomat. A blogod is sokat segített. Elképesztő és csodálatra méltó, hogy mennyire őszinte vagy.
Hű...ezt annyira köszönöm. Nem is tudod mennyire sokat számít ez. Tudod....sokat tanultam tőled...még ha nem is gondoltad volna...Kinyítottad a szemem hogy min kéne változtatnom. És ezt nem tudom megköszönni. Annyiszor kergettetek ezzel az őrültbe hogy elgondolkoztam és rájöttem igazatok van. Így változtattam...azt hiszem sikerült. Remélem. Röviden...köszönöm! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése