Things.

Ma végre szünet van. :)  Kár hogy igazából nincs is olyan hangulatom. :/   Na mind1...majd lesz...vag nem. Egésznap úgy éreztem magam mint aki eltudna aludni...pedig...nem az hogy keveset aludtam volna...csak..nem tudom. És ma még bolondok napja is van. Nem is volt semmi érdekes. Nem is baj.

Olyan jó lenne, ha minden a régi lenne. Az emberek nem, akiket ismerek..örülök hogy megismertem őket meg az osztályt is jobban szeretem. Csak..dolgok. Mondjuk ha lehetne biztos megváltoztatnék dolgokat. Azt hiszem elég sok mindent. Vagy mégsem? Nem tudom...az ember tesz dolgokat, amiről azt gondolja akkor hogy miért ne? Pusztán kíváncsiságból. Csak az a baj, hogy a következményekbe nem gondolunk bele soha. Lehet hogy a kíváncsisággal olyan lavinát indítunk el amit a végén már nem tudunk mi magunk irányítani. Csak sodrunk a sodrással és csak nézi az eseményeket és azon rágódik vajon miért? Talán kéne szabnunk magunknak egy kis határt a kíváncsisággal. Jobb lenne. Nem követnénk el annyi hibát pusztán kíváncsiságból. Utána rágódhatunk azon hogy bárcsak ne történt volna meg. Döntöttél és cselekedtél. Az már más kérdés hogy jól-e vagy rosszul. Néha az ember egy kapcsolatba is beleugrik gondolkodás nélkül kíváncsiságból. De miért nem tudunk megfontoltabban cselekedni? Tényleg annyi mindent megspórolnánk. Meg persze úgyis könnyebb lenne ha bizonyos dolgokat eltudnánk felejteni. Persze ezek a dolgok tanulságnak is jók. Legalább tudjuk mit ne kövessünk el újra. Túl ostobák vagyunk emberek. Azt hisszük mi jobban tudunk dolgokat mint mások. De mi is beleeshetünk ugyanabba a csapdába. Bármikot bedölhetünk egy fiúnak...bármikor csinálhatunk valamit ami megváltoztatja az egész életünket. És azt hisszük akkor épp hogy ez nem baj. Azt hisszük nem lesz komoly következménye. Pedig van.

Avril Lavigne-My world (Az Én világom)  

Kérlek mond meg mi a megnyerő hely
Mert nem tudom megtalálni a nyomot
Sejtenem kellene kitörlődött valahogy
Talán mert mindig elfelejtem
Mindig valaki elmeséli a nevüket
Ez mindig ugyanaz lesz
(az én világomban)

Sohasem hordtam leplet,
Mindig összevertem a fiúkat,
Felnőttem egy 5000-s lakosú városban
A pénzemet fűnyírással szereztem
Megégtem egy sült csirke seggétől
Mindezt egy kis városban Napanee-ben.

Tudod mindig fenn maradok alvás nélkül
És magamon gondolkozom
Hova tartozom mindörökké
Kinek a karjába, idejébe és helyébe.

Kórus:
Nem tehetek róla, ha eloszlom a zűrzavarban
Tekintetem elkalandozik egy másik útra,
Talán kikapcsolódom és álomba merülök,
Ebben a fejben mélyen vannak a gondolatok,
De néha szinte meg sem tudok szólalni,
Élhet úgy valaki, hogy nem színlel
Újra távol vagyok, az én világomban.

Sosem kevesebb mint egy óra, amíg
Hajat mosok a tusolóban,
Mindig eltart 5 órán át, míg teljesen rendbe szedem magam,
Ezer copfba fonom a hajam,
Ez igénybe veszi az egész napom,
Másra nem is marad időm.

Amikor nagyon egyedül vagy a végtelenség szigetein,
A Tejút alatt,
Körülötted mindenütt későre jár,
Nem szeretem ezt az időt, ezt az éjszakát.

Kórus:
Nem tehetek róla, ha eloszlom a zűrzavarban
Tekintetem elkalandozik egy másik útra,
Talán kikapcsolódom és álomba merülök,
Ebben a fejben mélyen vannak a gondolatok,
De néha szinte meg sem tudok szólalni,
Élhet úgy valaki, hogy nem színlel
Újra távol vagyok, az én világomban.

(la la la la)

Ne siess!
Lazulj fel!
Bulira fel!
De ne ess le,
Ne légy beteg,
Lógj meg otthonról!


Kórus:
Nem tehetek róla, ha eloszlom a zűrzavarban
Tekintetem elkalandozik egy másik útra,
Talán kikapcsolódom és álomba merülök,
Ebben a fejben mélyen vannak a gondolatok,
De néha szinte meg sem tudok szólalni,
Élhet úgy valaki, hogy nem színlel
Újra távol vagyok, az én világomban.
[2x]