Lassan ballagás. Ami azt jelenti hogy nem sokára látom apát. Ami tökjó, mert egyrészt nem sok reményt fűztem a dologhoz, másrészt pedig ritkán látom. Persze nem panaszkodom hisz van akinek rosszabb. De hogy őszinte legyek kicsit tartok is a szombattól. Hogy miért? Inkább hagyjuk. Nem dobna fel csak még rosszabb lenne a kedvem. Bár azért... volt már ennél sokkal rosszabb is. Ha belegondolok milyen voltam tavaly...uhh...nem mennék vissza az időbe. Bár tény hogy akkor túl sok minden történt amit fel kellett volna dolgoznom. Hogy mennyire sikerült ezt azt nem is tudom. Talán félig-meddig. De mindig azt mondom kár rágódni a múlton csakhogy ez néha nem ilyen egyszerű. Néha előtörnek az emlékek ami jó lenne ha nem lenne. Persze mondhatom hisz az én hibám volt az egész. De attól függetlenül ezekkel a dolgokkal nem tudok mit csinálni. Nem tudom csak úgy elfelejteni meg nem is akarom. Így legalább ha másnem tanúlságnak jó lesz. Bár ez így elég hülyén hangzik, de van benne valami. Meg még mindig van olyan ember akinek ennél sokkal rosszabb. Valakinek nincsenek is szülei. Nekem viszont vannak és ennek örülnöm kell. És örülök is. A szülőket meg kell becsülni mert nem lesz mégegy, ha már nem lesznek. A szülők pótolhatatlanok.

Valami üresség van bennem, mármint mintha hiányzona valami. Nem tudom lehet van valami de nem tudom mi az. De most nem is akarom. Inkább azt akarom hogy jó kedvem legyen. És vannak is emberek akik feldobnak. :)

Egyenesen a esztébe rohan. Hagyja hogy kihasználják. Erre most mit mondjak? Csinálja! Engem már nem érdekel...csak nem értem miért kell hazudozni és szó nélkül állandóan lelépni. Azt hiszi el van intézve egy "nehari"-val? Ekkora marhaságot. De most komolyan. De mind1 is. Nem érdekel.