
Milyen érdekes ha az embereket szembesítjük az igazsággal milyen feldúltan fogadják ezt. Az emberek nem szeretik mástól az azt hallani hogy miben hibáztak, szeretnek ők maguk rájönni. Ami oké is...csak van hogy tényleg a másiknak van igaza. Mi lenne ha belátnánk és egyszer félretennénk 1-2 érzést? Annyira nehéz ez? nem tudom. Igazából részben igen. De..van hogy muszáj. Amikor szembesítenek minket az igazsággal akkor először megdöbbenten állunk és nézünk és azon gondolkozunk hogy vajon igaza van-e? Van hogy más sokkal jobban látja a dolgokat, mint te magad. Van hogy a barátaid sokkal jobban észreveszik a dolgokat mint te magad. Könnyebben meglátják mi van rád rossz hatással, jó hatással. Ilyenkor talán hallgatni kéne rájuk. De igen néha nehéz belátni hogy a barátnak van igaza. nem akarjuk elhinni hogy ez mi magunk vagyunk? Pedig jobb lenne mert az emberek változnak. Van hogy csak egy barát hatására, vagy csak egy csalódás miatt. Ennek ezer oka lehet. nem lehet mindig megmagyarázni ezt. Néha jobb elfogadni a változásokat, de ha az már magára is káros...ha esetleg kárt tesz magában akkor jobb szép csendben elkezdeni terelgetni. Több időt szentelni kell. de vajon miért olyan nehéz elfogadni az igazságot? Valamilyen szinten mi is tisztában vagyunk ezzel,nem? najó nem minden esetben de ha rólunk van szó mégis. Ha nem is tudjuk akkor legalább sejtjük. de ha valaki segíteni akar nem letámadni kell..nem neki esni vagy támadásnak venni. Jobb lenne elgondolkozni rajta.
Mit csináljunk ha valaki rossz hatással van ránk?
mindenki életében van egy olyan időszak az életében vagy csak ember hogy talál egy olyan embert aki igenis rossz hatással van rá. De ezt hogy vesszük észre? Nagyon sehogy. Ahhoz észrevegyük alaposan át kell néznünk az egész életünkre...hogy milyenek is voltunk, mire hogy reagáltunk régen. Ilyenkor az ember észreveszi...általában. De ha nem vesszük észre és a barátaink próbálnak erre figyelmeztetni. Igen azt is támadásnak vesszük. Én is annak vettem. Hiba volt. Először rengetegszer átgondoltam hogy miért is mondhatják azt és nem értettem. Ám amikor már békén hagytak ezzel akkor újra átgondoltam. És rájöttem. egy ember hatására az ember igenis tesz dolgokat amiket nem kéne. Megváltozik. Vagy csak elhanyagol olyan embereket akik fontosak neki. És ezt sokáig észre se vettem. Pedig egyszerű lett volna. csak magamba kellett volna néznem. Átgondolni hogy milyen is volt a tavalyi év. És sok mindent. Át kell értékelni a barátokat, és hogy ki milyen fontos neked. És ha már rájössz. Változtass! Ne merj változtatni apró dolgokon vagy akár nagy dolgokon. Lehet hogy jó irányba változtat ez. És a végén meg majd nevetsz hogy is lehettél ilyen? Ha belegondolok milyen is voltam tavaly..nevetséges. Végig a múlton rágódtam, hogy mi lett volna,ha. Persze valamilyen szinten jogosan. mert én voltam az aki mindent elszúrt. Én tehettem arról ami történt velem. És ebben az a legrosszabb hogy erre sok időbe telt míg rájöttem. Hogy miért? nem tudom. Túlságosan magamba zárkóztam. Ha belegondolok nem volt egy igazi barátom se. ez az éb amire nem akarok emlékezni. De mégis...ha más nem tanulságnak és azért hogy megtanuljam értékelni azt amim van. Igen ezeket meg kell becsülni mert elveszíthetjük ezeket bármikor. Ugyan ezt akkor nem értékeljük és nem érezzük hogy ki mennyire fontos. Pedig jó lenne. Meg kell tanulnunk megbecsülni minden barátot, a családunkat és mindent. Nem szabad senkit ellöknünk magunktól mert annak nincs semmi értelme.Egyszerűen csak tanulj meg élni. Mindig mondd azt amit gondolsz. Ne azt amit hallani akarnak. Az őszinteség fájdalmas néha a másiknak,de igenis becsülendő. Ha igazat mondanak neked ne utáld meg emiatt. Inkább tanuld meg külön tisztelni érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése