Ezt is megértük. Választott. Oké...kicsit bunkón fogalmaztam most. Igazából nem tudom. Talán végig tudta mi lett volna a helyes döntés...végig ott volt az orra előtt. De mégis akárhányszor mondtam neki hogy mennyire árt neki a dolog...mennyit kockáztat vele em érdekelte. Inkább hagyta hogy a dolgok elmenjenek addig hogy majdnem egyedül maradt miatta. Jobban járt volna? Kétlem. Akárhányszor próbáltam erről beszélni vele csak azt mondta hogy nem akar erről beszélni. Jó lehet nem is volt hozzá közöm..ezt belátom. Nem is az volt a célom hogy beleszóljak csak..annyira egyértelmű volt. Volt egy ember aki ártott a kapcsolatnak. Túl sokat. Ezt nem volt nehéz észrevenni. A másik fél lassan már oly annyira nem bírta ezeket a olgokat, hogy nem tudta mit kezdjen. Kétségbe volt esve...elbizonytalanodott. Ő pedig ezt nem nagyon nem vette észre. Próbáltam figyelmeztetni rengetegszer de nem használt. Igaz..most már eljutott addig hogy rájött hogy ez így nagyon nem jó. Így csak zátonyra fog futni a kapcsolat. Még szerencse. MIt csinált volna ha erre nem jön rá? Gáz. Nagy gáz. ÉS közben arra is sikerült rájönnie hogy hallgatnia kellett volna rám. Bocsánatot kért. Csak nem tudom. Ennél itt többről van szó. Itt valahogy nem elég egy bocsánat kérés. Lehet nem vagyok fer,de akkor is. Talán holnapra ez csak úgy elmúlik és lezárom. nem fog érdekelni a dolog. Talán csak szimplán nem akarok foglalkozni vele. Ki tudja. Talán hangulatfüggő is lesz. Csak azért egy barátságban az is fontos hogy meghallgassuk a másikat ne pedig elhallgattassuk. Persze mindenki követ el hibákat. ezt el kell ismerni. De ettől függetlenül nem utálok meg emiatt valakit. Én is követtem el hibákat. Csak az a baj hogy velem hogy talám néha nem tudok csak úgy tovább lépni. Pedig kéne. Nem tudom hogy lesz ez a dolog. Valahogy lesz.