Az emberek mindig boldogok akarnak lenni. Ez érthető mert fájdalmak,csalódások nélkül akarnak élni. De ha belegondolunk ez majdnem hogy lehetetlen. Az életünket részben mi alakítjuk úgy hogy boldogtalanok vagyunk. Átverünk másokat,hazudunk,semmibe vesszük vagy épp csak nem szeretjük kellő képpen ami minket nyomaszt. Mindig azt kérdezgetjük miért nem lehetünk boldogok apró hibák nélkül? Nincs olyan hogy tökéletes. Az élet sem tökéletes. Soha semmi sem tökéletes. Mindig van és lesz valami ami miatt nem lesz. Ami beárnyékolja a boldogságunkat. De ne hagyjuk hogy ezek úrrá legyenek rajtunk.  Az életünk sosem lesz tökéletes. Nem lesz olyan hogy nincsen valami gondunk. De attól még a boldogságot se adjuk fel. Éljünk ilyen nem tökéletes életet.

Nem értem. Milyen alapon / jogon hazudunk másoknak? Elvégre egy barátság arról szól, hogy nincs hazugság. Nem igaz? Vagy csak én gondolom úgy? Szerintem nem. Mégis a saját barátaink is sokszor tök hülyének néznek,hazudnak vagy vernek át. Akkor minek van barátság? Ezért? Hát ezért tényleg megéri. Meg ha felhív és azt mondja várjuk meg ott ahol vagyunk de nem pont ő nem jön el akkor mi minek várunk 20percet? Hogy átlegyünk verve? Esküszöm ennek így semmi értelme. Állandóan lelép egy szó nélkül más miatt mi meg nézzük el neki.  Hát persze...még mit nem? Az ember próbálja megbeszélni vele de persze nem rt minket. Így egyáltalán mi értelme? Ugyanez lesz miután elmegy. Azt mondja nem,de igen.  Wiwinek van igaza. Addig talán jobb lenne ha békén hagyna. Csak annyira idegesítő. Ő csinál hülyét magából és ő ezt tökre leszarja. De mind1. Én hagyom a fenébe. Azt csinál ő is amit akar. Nem szólok bele.

Egyébként csak úgy érdekesség képpen mondom hogy ez a 100. bejegyzés.

Az élet  örömei:

 A világ olyan boldog amilyennek látni akarod. Ha szomorú vagy ha boldog vagy az élet is úgy változik. Az életet nem használjuk ki. Csak aztán eljön a nap hogy elkezjük ezt megbánni. Csak van hogy ilyenkor már túl kéő. Észre kell venni az élet örömeit is. Süt a nap,madarak, nosztalgia, vagy csak egy zene amit rég hallottunk. Ha ezeket is észrevesszük lehetünk boldogok. De ha eleve úgy fogjuk fel az életet hogy soha sem leszek boldog akkor úgy nehéz is lesz. Az életben számtalan dolgot fedezhetsz fel, amit talán nem is gondolnál. Milyen is az igazi szerelem,barátság. Meg ha csak egy jót beszélgetünk egy régi baráttal. Vegyük észre az élet szép dolgait is. Hidd el mindjárt másképp látsz dolgokat.

Egyszer álmodtam egy világot. Még nagyon kicsi voltam. Ott nem volt semmi rossz. Minden tökéletes volt. Hittem szüleim sosem válnak el és hogy mindig olyan lesz mint régen. Ebből az álomból hamar fel kellett ébrednem. Hisz elváltak. Elköltöztünk. Az életem mondhatni kifordult önmagából, vagyis csak teljesen más lett. Hogy jobb vagy rosszabb? Nem tudom. Amire emlékszem az többnyire jó. De ha belegondolok hogy mit tudok...akkor azért talán jobb. De mégis mindig visszavágyok arra a helyre. Ott minden olyan más. Sokkal jobb. Sosem erőlködtem azon hogy megszeressem ezt a helyet. Hisz utálom ezt a falut. Utálom hogy az embereknek nincs jobb dolguk, mint beleütni az orrukat más dolgába, amihez nincs semmi közük. Hogy találkozunk-e apával vagy sem. Mi közük hozzá? Az ég világon semmi.