egyre jobb :/

Egyre jobb napjaim vannak. :/ Valahogy mindenki velem bunkó ha jól esik neki vagy heccből csinálja. Csak tudnám miért. Akik most bunkók voltak velem nem is voltam velük bunkó. :S Ez így nem fer. :( ráadásul azt nem bírom ha valakinek azzal van baja,hogy én kivel barátkozom. Most m közük van hozzá? Az oké,hogy nem mindenki bírja,de attól még nem feltétlenül jelenti azt hogy bele kell szólni hogy barátkozhatok-e vele vagy sem. Azt mondom igen...barátkozhatok vele. Az ember maga választja meg a barátait. Ha rosszul választott előbb vagy utóbb csak rá jön. Ha meg nem...hát így járt. Annyira bírom amikor valaki képes emiatt veszekedni velem. :/ Én se szólok bele,hogy kivel barátkozzon...kivel járjon vagy hasonló. Az ember had ő maga formálja meg az életét...előbb vagy utóbb úgyis meg kell tanulnunk élni..és jobb ezt minnél előbb. Mert ha elkényesztetett libák vagyunk azzal nem biztos hogy jutunk valamire. vagy akkor lehet ezt olyan áron kapjuk meg hogy megvan mindenünk hogy igazából szeretetet nem kapunk semmit senkitől,mert csupa olyan barátságunk van ami tök felszínes. Állandóan együtt lógtok mégsem beszéltek meg semmit. Ennek van így értelme? Szerintem nincs. Inkább választom azt az életet hogy ne legyen meg mindenem de legalább igazi barátaim vagy barátom legyen. Akivel mindent meg lehet osztani...akiben feltétel nélkül megbízhatsz. Igen...néha megütjük a bokánkat. De ki nem? Szerintem nincs olyan ember aki egyszer se csalódott volna egy barátban. Van hogy valakit alaposan félre ismerünk. Ezért kell alaposan megválogatni a barátainkat. Alaposan kiismerni egy embert és aztán feltétel nélkül megbízni benne. Ám van hogy előbb neked kell lépned valamit a bizalom terén. Nem várhatjuk el folyton hogy más lépjen. Mert a bizalom olyan dolog amit akkor adunk,ha kapunk. Ami szép fokozatosan épül fel. Van hogy rögtön érezzük,hogy ő az az ember akiben meg tusz bízni. Akit mindig is kerestél...aki nem néz ki a dolgaid miatt. Aki mondjuk nem néz ki amiatt ha mondjuk megittál fél liter kólát és utána böfögsz egyet,hanem együtt nevettek rajt. Akivel átélhetsz számtalan őrültségeket,poénokat. Gondoljunk bele milyen jó is lesz majd ezekre a dolgokra visszagondolni...elmesélni az unokáinknak...vagy akár csak majd nosztalgiázni a baráttal egy jót. ÉS mi van ha én ezzel a baráttal érzem jól magam? Az nem érdekel senkit aki abba akar beleszólni hogy kivel barátkozzak? Mert akkor épp ideje lenne. Persze hiába is tépem a szám. Csak újra és újra vita lenne belőle.

Aztán van hogy egy embert épp azért bántunk meg mert rossz napunk volt. Szerintem ilyenkor jobb elmondani valakinek aki megért...vagy pedg nem beszélni olyannal akin tudod hogy kitöltheted...vagy csak szólsz hogy rossz napod volt. Nem azt csinálni hogy elkezdtek beszélni és rögtön egy kőbunkónak lenni. Ezekután várjuk el hogy még szóba is álljon velünk? Vagy hogy kedvesek legyünk? Hát azért szerintem nagy elvárás lenne. Ilyenkor jobb végig gondolni kinek mit mondunk...vagy csak ügyelni hogy ne bántsunk ,meg olyat aki fontos számunkra. Igaz ezzel az ember úgy van amikor megbánt valakit,hogy hogyha igazán fontos vagyok neki akkor úgyis megbocsát...elnézi nekem. De a másik fél meg pont úgy gondolkozik,hogy pont attól várta a legkevésbé és pont annak a legnehezebb megbocsátani. Szerintem van ebben valami. Főleg hamár at illető kijátszotta az ember bzalmát. Nos igen,ilyenkor nehéz ezen is túl lépni. Hisz lássuk be...úgy gondolja hogy mindent megbocsátanak neki? Hát itt valamit akkor alaposan elszúrt. Az embernek akármilyen fontos a másik van hogy képtelen szemet húnyni...már megint. o.O Nem léphetünk túl állandóan...főleg ha az illető mondjuk bocsánatot kér aztán utána még ő sértődik meg ha a másik még egy kicsit rágódik rajta. Vagy csak azt tudja hajtogatni hogy felejtsd már el! Mintha az olyan könnyű lenne. :/

Aztán ha valaki olyat bántunk meg akit szeretünk szerelemből. Pl. mondjuk a fiú jóban van egy lánnyal,akinek mond a srác 1-2 félreérthető dolgot. Amibe a srác nem gondolt bele az az hogy ez a lány fülébe jutott. Bummm...a lány féltékeny lesz. Így a bizalom meginog. A srác nem érti hogy miért hisz szerinte nem csinált semmit. Csak hogy igen...SZERINTE! Itt a bökkenő..a lánynak ez olyan mintha nem lenne neki ő elég jó. Olyan lány kell neki aki jobb nála. És amikor a lány megemlíti neki hogy ez milyen rosszul is esett...meg hogy számára mi is jön le..a srácnak leesik a dolog. Megbántotta a lányt...hisz ki szereti ha a barátja más lányoknak mond 1-2 félreérthető dolgot. Senki. Ilyenkor a fiú elkezdi bizonygatn hogy félreérti és nem úgy gondolta és hogy ő őt szereti és hogy nem kell neki más. e egy féltéken lánynak hajtogathatja! Féltékeny..pont az hogy azt hiszi hogy a msáik jobb..még ha nem is hiszi...attól függetlenül fél hogy elveszíti a fiút,akit ő annyira szeret. A fiú egy csomószor mondja hogy mennyire szereti. Igazából ezt a lány is tudja. De valahogy mégis ott van benne mélyen az a hang és az a kérdés. "Vajon tényleg elég jó vagyok neki? Mi van ha talál valakit,aki jobb nálam?" Ezeket a kérdéseket nehéz legyőzni. Ám szerintem ha fel van rendesen építve egy apcsolatban a bizalom akkor sikerülhet. ha a srác abba hagyja azt hogy másokat írogat egy lánynak. Hisz így is a lány bizalma eléggé megingott benne. Egy kis idő után a lány eltemeti magába mélyen ezt a dolgot. De ekkor van az hogy már megint mit hallott. Ennyit a bizalomról és a lány szakít vele.
Igazából az a baj,hogy a fiúk valamilyen szinten a fiúk képtelenek arra hogy önmaguk legyenek egy lány társaságában. Pedig szerintem felesleges megjátszani magukat...hsz az ember amúgys a valdi énünkbe akar beleszeretni nem egy álomképbe,aminél ha felébred rájön hogy nem is ismeri az illetőt...nem is szereti.Ezért szakít vele. ÉS ez megy újra és újra.Az emberek manapság már csak megjátszák magukat. Mondjuk van ez alól is kivétel.Szerencsére.