!

Nyarat akarom! Nem lenne suli...sokáig lehetne aludni. *.*   Ezt de várom. Mikor szünet elején még úgy érzed hogy végtelen sok szabadidőd van. Aztán ahogy közeleg a suli egyre rosszabb,e legalább nyár van és nincs suli. Egyik pénteken lefeküdtem aludni és tök furi érzésem volt. Mintha nyár lenne. Ajj de várom. Sokáig van világos..lehet görkorizni...utazgatni...bármit csinálni és nincs az főleg vasárnap este hogy jajj ne tanulni kell. ( bár nálam eddig se volt..főleg idén.)  De nem...nem szabad. Ez még túl messze van.

Nem tudom összeszedni a gondolataimat. Úgy érzem mintha szana szét szaladgáltak volna.Meg ez a nap amúgyis unalmas volt. Bár mostanában semmi különös nem történik. Jó lenne végre már kikapcsolódni úgy igazán. Na mind1. 

"Valaha azt gondoltam, hogy csak nekem fáj minden, de valójában csak parányi része vagyok a sajgó emberiségnek. Még szerencse, hogy az ilyen sebek belül véreznek, különben tocsogós egy világ lenne ez."

"Az igazi barát az, aki akkor jön, amikor mindenki más megy."

"Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba."

Meg kell tanulnunk vágyakozni azután,ami a miénk...mindig mondd azt,amit érzel, és tedd azt amit gondolsz. Ha tudnám,hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek és mádkoznék,hogy a lelked őre lehessek. Azt mondanám neked,hogy szeretlek és nem tenném hozzá ostobán hogy hiszen úgyis tudod...Senkinek sem biztos a holnapja,sem öregnek,sem fiatalnak. Lehet hogy ma látod utoljára azokat akiket szeretsz,ezért ne várj tovább, mert sajnálni fogod a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre. Tartsd magad közelében azokat,akik neked a legfontosabbak, és súgd  a fülükbe mekkora szükséged van rájuk. Bánj velük jól, jusson időd arra hogy azt mondd nekik, sajnálom...bocsáss meg...kérlek..köszönöm. Mondd ki a szerelmes szavakat...a szerető szavakat...mert senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért

Az  a baj,hogy manapság az emberek nem becsülik meg eléggé azokat az embereket akik mellettük vannak. Nem jönnek rá hogy kik az igazi barátok és kik azok akikre igazán számíthatnak a bajban. Bár azt hiszem akkor ezt már magamról is elmondhatom. Hisz pont azokkal vagyok gyakran bunkó és igazságtalan akik a legfontosabbak nekem.  Igazából az is a baj,hogy sosem mondom ki hogy mekkora szükségem is van rájuk. Mondjuk azt hiszem aki ismer az tudja hogy ez nem rám jellemző. Még szeretetből is azt a "szeretlek" szót is nehezemre esik kimondani.  Ami lehet gáz...de ez van. Kimutatni se nagyon szoktam..nem is tudom azt hiszem. De azt tudom hogy hogyha kell én mellettük vagyok. Vagyis igyekszem. Nem tudom ez mennyire sikerül. Vannak olyan emberek akiknek nem is nagyon vannak barátaik...vagy úgy igazi barátaik. Nem lehet nekik könnyú hisz ha valami bánt minket jól esik azt ha másnem csak 1 valakivel is megosztani. Ám van hogy az embernek néha csak simán jól esik magába forulnia. Nem tagadom néha jól is esik a magány. e azért túlzásba se kell esni. Mert van hogy egyedül is maradhatunk. Ami nem túl kellemes. Szóval szerintem éremes magunk mellett tartani azokat akiket szeretünk. Még ha nehéz is...vagy ha sokszor megbántottak. A megbocsátásba még senki se halt bele. Ráadásul gondolj bele...előbb vagy utóbb viszonozzák és visszakapod azt. Akkor milyen jól fog esni. :)