Mai nap szokásosan kezdődött...tipikus vasárnapi nap.Bár még csak majdnem 2óra van,de úgy döntöttem megírom,mert úgyse történik semmi...legalábbis amit letudnék írni.Eddig netezésem nem nagyon csináltam semmit...
Igazából miután felkeltem csak gondolkoztam valamin...és hát jutottam is valamire...
ennek következtében feljöttem / felmentem msn-re és hát beszéltem az illetővel. Nem reagált valami jól. Nem csodálom...ki az aki örül,ha mondják neki hogy maradjanak csak barátok...főleg ha a máaik szeret téged...szerintem senki.
Erre én próbáltam megmagyarázni hogy miért...hát ezt se értette meg.
De igazából hiába mondom hogy miért,mert ígyse-úgyse érti meg.Ezzel nem tudok mit csinálni.:S:$
így mondtam hogy vagy barátok maradunk..vagy semmi. Erre ő csak annyit mondott hogy kedves tőlem...de most mit csináljak? Egyszerűen csak tekintettel vagyok másra...ezen nem tudom mit nem lehet megérteni,vagyis tudom,de akkoris..el kell fogadnia,mert nem fogok változtatni a döntésemen.Átgondoltam ezt elég alaposan ahoz.
Hát mind1. Majd lesz valahogy. Erről ennyit egyelőre.
Ettől függetlenül mégis azt mondom,hogy harcoljunk az álmainkért,mert ha nem is mindig sikerül megvalósítani nem szabad feladnunk őket. Van hogy úgy gondoljuk már sosem jön össze,de mi van ha mégis? Csak hinnünk kell az álmainkban..nem pedig feladni.Mert az se jobb ha feladjuk.Mert ha feladjuk..lehet hogy észre se vesszük,amikor ott van az orrunk előtt annyira vakok vagyunk.
Ráadásul van hogy az álmaink éltetnek...azok adnak erőt és reményt.Hisszük,hogy 1x valóra válthatjuk...és ha igazán akarjuk akkor talán még sikerülhet is.:) Kivéve ha valaki halhatatlan akar lenni...azt kétlem hogy sikerülne. :P
Vagy ha csak szeretünk valakit küzdjünk érte,ha úgy gondoljuk hogy érdemes...ha annyira nem akarja akkor hagynunk kéne...mert azzal csak elüldözzük...nem segít semmin ha erőszakosak vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése